Pénzes Tímea – Anyaversek
Pénzes Tímea
Anyaversek
játszóterek
leginkább a Károlyi-kertbe térünk be,
mert fincsi adrenalint fecskendez a vérünkbe,
egy kihívó, ápolt, pajzán madam,
ki egyre csak csábítgat, unos-untalan,
füves ölét és szelíden ringó hintamelleit,
nem éppen féltve őrzött kacér kincseit
felkínálja minden arra járónak,
kishitűnek és nagyravágyónak,
kecses csúszdalábai, mint egy-egy strófa,
megvillantja bájait a sok haránt sodrófa,
mik odavonzzák a környék csepp embereit,
temérdek pöttöm mamlaszt és zsenit.
tavasszal a szökőkutas kert tulipánba borul,
s míg sok cifravirág búgóbogárral párosul,
borzas bokrok falják fel a gyerekeket,
csak apránként, mindig egyet-egyet,
s az anyák szívverése egy-két percre kihagy,
míg meg nem pillantják csöppnyi fiókáikat.
billeg és leng benne több hinta, meg egy hajó,
amit gyorsan mozgatni csodajó,
tajtékzó hullámok vetnek ide meg oda,
van rugózó trambulin meg díszes palota,
sok menő, kiadós testi táplálék,
szédületes, mámorító fény- és árnyjáték,
és egy ketrecbe zárva nyuszi, meg a réginek a szobra,
amit felraktak egy frissen emelt dombra,
és meglovagolható – de az élő is szórakoztató.
a másik tér éjszakai életet is él, és nem dáma,
inkább a mérsékelt pusztulás nyitánya,
egy borostás hapsi, rúdjai férfias terpeszben
és lepattant jelmezben tartanak mászókát és hintákat,
és függőhíd ring a cikázó lurkók lába alatt,
zsebre tett kézzel áll az ütött-kopott sarkon,
hogy zsenge és korosabb kópékra lecsapjon.
határait éjjel sokat látott vándorok sértik meg,
hogy rozoga padjain parányit megpihenjenek,
és reggel hason vagy hanyatt
fogadnak kómásan valamelyik bokor alatt.
egy kóbor cica is felbukkan néha, és ha veszélyt szimatol,
a szomszédos söröző ablakán át iszkol
biztonságosabb helyekre,
vagy zárt kertjében bandukol a gyerekkezektől messze.
a tér egyik oldala zöldre festett tűzfal,
látványa magához vonz és felfal,
és máshová képzelheti magát az ember,
a rajzon hinta röppen végtelenszer.
a csúszdára korlátos lépcső vezet,
megtanulhatsz rajta fel és alá járni,
és közben hangosan vagy magadban
lépcsőfokokat számlálni,
miközben a lábadat szeded.
a harmadik egy lankás, kedves mosolyú mama,
ligetnek híják, és trolival jutunk ki oda,
enyhe dombokra és lágyan mélyülő völgyekre
örömest pihennek együgyűek és bölcsek le,
s aki nem hangyás, itt az lesz az is,
az ősz és a kikelet kész katarzis,
idomai a nudistákat is vonzzák,
kikelő szeretettel hódítják meg legmagasabb pontját,
hogy közelebb legyenek a naphoz,
a gyerekek meg dombról lefutó csúszdákon
ereszkedhetnek egyre közelebb ujjongva
a Föld középpontjához.
a negyedik a Vili, a veréb mese helyszíne,
ő most a kedvenc, mert nem vezet oda forgalmas út,
sem macskaköves, amin fiam járgánya durván zötyögne,
és van ott egy ósdi díszkút,
aminek csapjából folyton csöpög a víz,
nem volt a szerelő túl precíz,
vagy szándékosan nem húzta szorosra,
hogy vígan pancsolhassanak a tilosba’.
odafelé lépten-nyomon pénzautomata
csalogat, amit fiam matának hív,
és anya karjából mindet meg kell bütykölni,
mind csipog és mind visszahív.
a parkban sok a kavics, ami vödörbe rakható,
bekapható és kiköphető, és a leszaggatható bogyó,
és a szomszédos kutyafuttatón
harsányan ugatnak és ügetnek a kutyák,
és kutyakakival teli a kukák.
a hullámcsúszdára csak anya tud felrakni,
ereje úgyis sivatagnyi,
meg neki sem árt egy kis mozgás,
arca ettől lesz naponta többször pirospozsgás.
az ötödik egy modern göncökbe bújt hetyke fruska,
feszes formái messziről hívogatnak egy kis gyerekes légyottra,
folyosóin sok kicsi láb gyorsan oson,
gyípacizni is lehet a rugós játékokon,
és mászni hív néhány peckes torony.
a kötelekbe sűrűn belekap a szél,
s közben messzi tájakról regél,
a gyors sodrású víz hozza a sarkvidékről,
fodros hátán jégbe fagyott rétről,
és viszi le a gyerekzsivajjal együtt a tengerhez,
mi a víz hódolóinak roppant mód kedvez.
a hatodik egy szépészeti műtéten átesett
fiatalra játszó vén,
éltes testrészei, a környező házak, még porleptén
ásítoznak kopottas szélén,
ám a szája csókos, bejáratánál fagyibódé,
kezdődhet a féktelen parádé,
azzal csalogat beljebb békés és buja testére,
mi reggel még csendes, de lármával telik meg estére,
köldökéből játszi szökőkút fakad,
és ülésre csábít sok nyugdíjast
megannyi színesre mázolt fapad.
a közelben vásárcsarnok vonzza az éhes emberfiát,
vehet frissen sült lángost vagy a szezonban áfonyát,
és a bringásboltból egy napon anya két új tanulóbiciklit
tolhatott haza majdnem laza léptekkel,
meg egy babakocsit, s benne két fagyitól maszatos gyerekét,
nem, egyáltalán nem haladta meg az erejét!
park és játszótér akad hát számtalan,
(és a játszóházakról még nem is szóltam),
mindenütt van mászóka, hinta és homokozó,
csemetéim levest és teát főznek kis fazekakban,
a parkrészben pedig nénik üldögélnek,
mosolyogva legeltetik a szemüket halkan,
télen mind ezüstös és nyáron zöldre borul,
miközben ikreim teste veszettül izmosul.
