Ugrás a tartalomra

Az erdélyi punkpoéta

A G. Caféban összegyűlt közönséget – és Gábor Tamás Indianát, aki az est plakátját készítette – Murányi Sándor Olivér, az est főszereplőjének beszélgetőtársa köszöntötte. A műsorvezető rögtön el is mesélte, hogyan ismerkedtek meg Muszka Sándorral a zetelaki írótáborban, amikor egy kombi Daciában együtt autóztak be Udvarhelyre egy kis másnaposság elleni gyógyszerért. A bohém Muszka ugyanis már akkor sem vetette meg a különféle élvezeti szereket.

„Sánta Attila és Fekete Vince városában látta meg a napvilágot – folytatta Murányi a bemutatást –, majd megalapította a (saját állítása szerint) világ legjobb punkzenekarát. Ezen a ponton egy bejátszást is megkíséreltek a szervezők a zenekar azon korszakából, amikor abban Murányi öccse is húzta a talpalávalót. Egyébként van olyan felvétel, árulta el a műsorvezető Sándor, ahol Muszka Sanyi félmeztelen punkként ugrál a kolozsvári közönség elől ­– azaz előtt, helyesbítette Murányi Sándor az aligha véletlen nyelvbotlást.

 

Fotók: Szabó Károly

Muszka két évig kickboxolt, majd hamarosan kikötött az erdélyi poéták kedvelt városában, Kolozsvárt, ahol 2005-ben jelent meg első kötete, Ennyi, ha történt címmel. Az Előretolt helyőrség szerkesztése után eltűnt egy fél évre, majd egy olyan könyvvel tért vissza, „amitől az állunk is leesett”, fogalmazott a felvezetőben barátja. Már a címe is sokatmondó: Minek lóg, ha áll. „Sajátos stílusától benedvesedtek a kolozsvári bölcsészlányok, akik aztán budapesti továbbképzésükkor Noszlopi Botond karjaiban kötöttek ki – elemezte elmélyülten a kötetet Murányi Sándor Olivér. Erdély punkpoétájának 2010-ben jelent meg harmadik, Múzsák trágyás szekérrel című kötete.

Murányi felidézte azt a napot is, amikor egyik közös fellépésük előtt egy egész éjszakát végigittak a budapesti Márton Áron Szakkollégiumban, ahol ezer egyetemista lány aludt, sajnos mind más szobában. A két teljesen másnapos barátot behívták az M1 csatornához egy interjúra – a bejátszáson remekül szórakozhatott a közönség.

 

Ezt követte Muszka „Sanyi bá”-korszaka, a 2012-ben megjelent, majd 2013-ban újra kiadott Székely egypercesek című kötet sikere. A beszélgetés is innen indult az esten, és jutott el aztán az új könyvig, a Magányos nőknek, bukott férfiaknak című verseskötetig. De mielőtt megmutatták volna a hallgatóságnak Muszka komoly arcát, Murányi arról kérdezte barátját, hogyan születtek a „kiugrást” elindító székely egypercesek. Az író-költő elmesélte, amit már többször, több helyen: az Irodalmi Jelen hívta meg egy felolvasásra a Művészetek Völgyébe. „Felültem a vonatra, telefonáltak, hogy humoros dolgok is kellenének a felolvasáshoz. Gondoltam, annyira rossz verseim nincsenek, hogy azon röhögjenek, de a vonatról már nem szállok le, pláne, hogy a jegyet is fizették. Ült még a fülkében két-három vendégmunkás, volt bennük bőven szilvapálinka. Beszélgettek, mit láttak Pesten, mit mondtak erre otthon a faluban. Más dolgom nem volt, csak meg kellett írnom, amit hallottam. Ez volt az első Sanyi bás felolvasás, nagy sikere volt. Rájöttem, hogy én is tudok ezer ilyen történetet.”

Az író hozzátette, soha nem gondolta volna, hogy Székelyföldön, ahol állítólag annyi vicces ember lakik, ilyen nagy szükség van székely humorra. Utoljára a két világháború között születtek ilyen művek az irodalomban. „Azt hittem, ezt az észjárást mindenki ismeri, de nem. Még én is kacagtam, miközben írtam őket” – vallotta meg Muszka, ahogy azt is: egy idő után már teher volt. 

Murányi Sándor Olivér újabb bejátszással lepte meg a nézőket, ugyanis még Fábry Sándor is kacagott a Sanyi bás történeteken, nem is merte lejátszani mindet a Fábry Show-ban. Ízelítőként meghallgathattunk egy újabb ópuszt Muszka humoros prózáiból, nevezetesen arról, hogyan utazik a székely ember repülővel „Magyarba”. A novella arra a finoman szólva szokatlan politikusi ötletre reflektál tréfásan, hogy Székelyföldre repülőtereket akarnak építeni. A szerző elmondta, ezeket a vicces szösszeneteket a versek között írja saját szórakoztatására; míg más tanulmányokon dolgozik ezekben a köztes időkben, ő így kapcsolódik ki.  A Lusta dög – Szilveszter Dániel nyomorgó lírikus gyötrelmesen borzalmas élete című kötet egyébként, amely a Könyvhétre várható, egy apa nélküli, minden műfajban alkotó erdélyi fűzfapoétáról szól.

Ehhez képest csakugyan nagy váltás volt Muszka Sándor gondolati líráját hallgatni, ahol jóval komorabb mélységekbe száll alá a költő. Hogy ezt is elfogadja-e a közönség? „A közönség nem hülye – reflektált a vendég Murányi kérdésére. – Egy feltétele van, hogy meghallgassanak: legyen mondanivalód. Ezért nem szeretem a posztmodernt, hülyeségnek tartom. Vagy van sztorid, vagy nincs” – összegezte Muszka sebtiben ars poeticáját, majd felolvasott néhányat a verseskötet filozofikus darabjaiból. Például a Könnyű menetet:  

 

Nem írok verset neked mert nincs miről

Nem az enyém a ceruza a fal

Nem az enyém a Körút a Lánchíd

A zászló az ország az aranyjogar

Nem az enyém a Duna sem más folyó

És nincsen részvényem semmilyen bankban

Nálunk még mindig egy lavór a mosdó

De emiatt már nem kapunk hajba

És nincs birtokomban semmi igazság

Az vagyok miről beszélek tehát

Kötéltáncos ki lenéz a mélybe

Szédül s alatta se háló se légzsák

Nem írok hát mert miről is írnék

Miért venném ilyen patetikusra

Gondolkodom csak hogy mit is akartam

Írni erre a seszínű lapra.

 

Vagy a megdöbbentő önvallomást:

 

A népet amelyről családnevem kaptam
Zseniális írói és elmebeteg gyilkosai tették ismertté
Országukban nem jártam nyelvüket nem értem
Mégis valahányszor haldokló embert látok
Mindig dalolni támad kedvem

 

„Szálinger Balázs azt állította rólad, hogy téged az olvastatással csak elrontani lehet” – vitte tovább a kérdezz-feleleket Murányi Sándor Olivér, de Muszka azzal lőtt vissza: „Szálinger azt mondta, ezt te találtad ki”. A tréfán túl, az író szerint túl sokat nem lehet olvasni. Ha valaki nem tud írni, nem ezért nem tud. Ő jelenleg két és fél éves fiára vigyáz délutánonként, így nem sok ideje marad az olvasásra, de vannak feltöltődős, kegyelmi időszakai – „valaminek be is kell menni, hogy ki is tudjon jönni”.

A verseskötet második, közéleti részére rátérve Murányi Sándor néhány szóban elmondta véleményét a székelyföldi politika abszurditásáról, ami annak is kiböki a szemét, befurakszik az életébe, aki nem politizál. (Például a már szóba került repülőtér-építési akció.) Székelyföldön minden családból legalább egy ember, ha nem kettő, külföldön dolgozik, ez is egy súlyos probléma – vette át a szót Muszka Sándor. Arról sem beszél senki, hogy ezen a földön ugyan tömbben él a magyarság, de kulturális periférián. Vannak olyan falvak, ahol negyven éve járt utoljára íróember, Kányádi Sándor. Azóta sem láttak senkit, aki művész, akár színész vagy festő, még részegen sem a kocsmában. 

„Ezek a fiúk repülőteret meg autonómiát hallucinálnak, de nem tudom kiknek és minek – folytatta a komoly témát Muszka Sándor. – A legnagyobb baj, hogy ezek a problémák nem jelennek meg a kortárs erdélyi irodalomban. Itt az értelmiség vagy annyira le van kötelezve, vagy annyira sarokba van szorítva, hogy nem mer róluk írni. Én mertem. Mesteremtől, Király László költőtől tanultam a legfontosabb mondatot: ne féljetek! Ha mi nem beszélünk róla, ki fog? Száz év múlva senki nem fogja tudni, mi volt itt” – osztotta meg véleményét a költő-író. Szerinte a Székelyföldön egyféleképpen lehet valamit tenni a kultúráért, művészetért, irodalomért. Megyei üléseket kell összehívni, ahol csúcsvezetők is jelen vannak. Javasolni, hogy minden hónapban hívjanak meg egy művészt, kapjon honoráriumot, és költsenek ugyanennyit plakátra, protokollra. Ha nem lesz politikai ráhatás, hangsúlyozta Muszka, soha nem lesz kulturális előrelépés Székelyföldön.

Búcsúzóul a költő közéleti témájú verseiből olvasott fel, többek között a fentiekben boncolgatott szimptomatikus helyzet lírában megfogalmazott változatát.

Transzilván létlelet

Székely rap

 

Hölgyek és Urak ez hát a látkép
Nem vérre babra megy csak a játék
Amott húzódnak a hallgatag falvak
Itt nem csak mézet de bármit (be)nyalnak
Ha szédülne tőle vagy gyomra forog
Emlegetünk majd szokást jogot
Jöhet hódító turista bátran
Táncolunk néki népi ruhában
Címerünk fénylő kürtőskalács
Hogy hol tartunk híven jelzi a barna máz
Tűzgyújtónak kell csak a könyv itt
Lagzihoz írja ki írja versit
S ha hajnalban érünk haza a bálbúl
Nem álmodozunk Európárúl
Ki többet szeretne s van hozzá gatya
Idegen itt az mehet haza
Mi megterem nálunk exportra küldjük
Örvendjenek hogy neveltük tűrtük
Lézengjen máshol okos bolondja
Szeméről látszik nem transzilván forma
Olyan kell ide ki legény a gáton
Nem háborog se zablán se jármon
Eszénél bicskája élesebb
Beszéd helyett morgásból értenek
Hölgyek és Urak ez hát a látkép
Büszkék vagyunk rá Isten mit ránk mért
S bár vicces tudom ez öltözet
Látják csudás egy környezet
Magukért van hogy a fákat kivágtuk
Sehol nincs ily szép holdbeli táj út
Ha be szeretné rendezni házát
Vegyen Korondon kínai vázát
Ha szilvapálinkánk meggyötri gyomrát
Próbáljon ki egy ásványvíz kúrát
Barlangunk is van legtöbbje büdös
Láthat minálunk medvét és böböst
Gyönyörű néprajzi múzeum
Urat süvegelő paraszt hadunk
Büszkék vagyunk hogy ennyire vittük
Magunkat soha fel nem kötöttük
Így maradt minden a régibe
Jöttment szelek nem értek el ide
Hisz sehol ily szépet és ily csodást
Kívánunk kellemes barangolást.

 Laik Eszter

Fotók: Szabó Károly

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.