Ugrás a tartalomra

A nagy utazás vége

(1923. dec. 10.–2011. jún. 7.)

Jorge SEMPRÚN

2011. június hetedikén, nyolcvanhét éves korában hunyt el Jorge Semprún spanyol író, egykori kulturális miniszter. Az írót párizsi otthonában érte a halál.

1923. december 10-én születik az a Jorge Semprún Spanyolországban, aki A nagy utazással ('65, Európa) totálisan megváltoztatja olvasói szokásaimat, egyáltalán fejreállítja a viszonyt az irodalomhoz, ő az első, aki megkerülhetetlenül, drasztikusan filmszerű, aki képben, képekben adja elő történeteit. Az ideológiát, az emberi tartalmakat az olvasó montírozza mögé.  Tizenhárom-tizennégy évesen teljes mellszélességgel a kiszolgáltatottak, az ártatlanok mellett, a szív ugye az ártatlanokért dobban. A folyamat egyszerűnek tűnhet ennyi idő elteltével, de közel sem volt az.
Fogalmam nem volt, nem is lehetett, hogy ez politika, nem más, és a politikában nincsenek ártatlanok, nincsenek bűnösök, csak szövetségesek és ellenségek. Hosszú évek telnek el, amíg tudatosul, hogy a politika bűnössé vagy ártatlanná tesz, nincs középút, és hogy ki mivé válik a végén, szerencse dolga. 

 

Azt is később tudom meg, hogy tizenhat éven át írja A nagy utazást. És persze azt is, hogy nem ezt az egyetlen regény írta, és hogy kommunista író.
Nagyon az. Eleinte nagyon kommunista író, ötvenhat és hatvannyolc után nagyon csalódott. Ez a féktelen hívők, a vak szerelmesek, és a  vadevezősök sorsa. A pofáraesés garantálható.
Franco Spanyolországában kommunista írónak lenni nem életbiztosítás, viszont kifizetődő, lévén a világ kétosztatú. Igaz, nem is lakik Spanyolországban.
Arról végképp későn informálódom, hogy 1954-től a Spanyol Kommunista Párt KB-tagja. Mert ezen eltűnődtem volna, talán. És azon is, hogy szembe kerül a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával, és hogy Semprúnt kizárják a spanyol kommunisták soraiból. Ilyesféle is rémlik a magyar kommunisták történelméből, igaz, Semprúnt nem kínozzák meg, nem négyelik fel, nem törik kerékbe, nem akasztják fel a spanyol Andrássy úton az aktuális hatalmon lévők.
Nem számít ma már. Persze, nem. Legalább harminc éve nem nyitottam Semprúnt.
Lehet, kellene éppen. Hat-e úgy, mint a gyerekre hatott. Öröm-e, mint volt. A nagy utazás megmondhatná, van-e még örömöm az irodalomban. Vagy csak meló, hajnali kelés és görbe hát. 

 

Jorge Semprún tizenhárom évesen családjával a spanyol polgárháború vérengzése elől Franciaországba emigrál. Filozófiát és irodalmat tanul a Sorbonne-on. 1942-től – tizenkilenc éves korától – a spanyol kommunista párt tagja. Az ország német megszállása idején részt vesz az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban kapja el, a buchenwaldi koncentrációs táborba kerül, másfél évet tölt Buchenwaldban, de túléli. 1945-ben kerül vissza Párizsba. 1946-tól hat évig az UNESCO tolmácsa Párizsban. Bekapcsolódik a spanyol kommunista mozgalomba.

Első, máig legfontosabb regénye, „A nagy utazás” 1963-ban jelenik meg. A bonyolult szerkezetű mű kerete a négynapos vonatút a compiégne-i táborból Buchenwaldig. 1964-ben a Résistance irodalmi díjjal tüntetik ki.
A következő évben készül el „A háborúnak vége” című forgatókönyve, amelyen együtt dolgozik a filmrendező Alain Resnais-vel. Ennek színpadi változata 1971-ben Budapesten politikai botrányt okoz. 1967-ben jelenik meg „Az ájulás” című regénye. Semprúnra még két évtizedes száműzetés várt, míg hazatelepülhetett.
1988-ban visszatér Madridba és három évig Spanyolország kulturális minisztere.
1994-ben megkapja a Német Könyvkereskedők békedíját, 1995-ben a Weimar-díjat, 1997-ben Jerusalem-díjban részesül.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.