Ugrás a tartalomra

A halál novellistája: Ambrose Bierce

"Szent: egy halott bűnös átszerkesztve és felülvizsgálva."
   Amikor a figyelmetlen és önelégült ember úgy érzékeli, minden szinten sikeres, az országot és nem mellesleg az ő életét is átjárja a líra, humanitás, emberszeretet, szolidaritás és békevágy, keressen gyorsan egy Bierce-válogatást, üljön le valami csendes, árnyékos zugba, és tanulja újra, az ember nem az, aminek látszik.

 

 

A halál novellistája: Bierce

 

1842 június 24-én született Ambrose Gwinett Bierce, a XIX. századi amerikai irodalom apokaliptikus hiperrealistája, akit a kezdetektől magam előtt is titokban olvasok.
   A Bagoly folyóval találkozom először, kiüt. Régi Európa-könyv, fehér borító, komor fekete bolddal az író, a cím, baloldalon kötélcsomó. A borító szörnyű, anyámé, nem tudom hogyan kerül a polcunkra, anyám messze tartja magától a szenvtelen írókat, akik Bierce-hez hasonlóan kezelik a halált. Az anyák a katonánál sokkal bonyolultabb viszonyban a halállal. Úgy olvasom (mindig úgy olvastam, anyám fia vagyok), messzire eltartva, hogy ne hasson direktben, mert képes vagyok elhinni, hogy az írónak ilyen kegyetlenül kell ábrázolnia tárgyát. Megesik, lehet ebben a formában, de nem kötelező.
   A második könyvéhez (Legkedvesebb gyilkosságom) leértékelve jutok hozzá, Kriterion-kiadvány, és némi átfedéssel ugyan, de ugyanazt találom benne: a polgárháború (Észak, Dél) és a halál. És még halál. Némi remény, trükkök, végül halál mégis.
   Poe lelki édestestvére. Amerika utálja (mindkettejüket).
   Bierce az amerikai olvasó szerint a “reménytelenség kis prófétája”. Ami még igaz is lehet. Poe-t kivégzi az ital, Bierce eltűnik hirtelen (erdőben a vadnyom). Felmálház, és 1913-ban csatlakozik Pancho Villa gerillacsapatához.
   Mexikóból írt levele szerint: “Ha arról hallatok, hogy valahol Mexikóban kőfalhoz állítottak és szitává lőttek, tudjátok, ezt az élők sorából való távozás viszonylag jó módjának tartom. Fölülmúlja az öregséget, a betegséget, vagy a pincelépcsőn való legurulást. Gringónak lenni Mexikóban – ah, ez a megmentő halál.” 
   A halála előtt összeállított Az Ördög szótára című aforizmagyűjteménye másféle próza, de jellemző: 
   "A cinikus embernek annyira torz a látása, hogy a dolgokat olyannak látja, amilyenek, és nem olyannak, amilyennek lenniük kellene."
   "Az agy az a szervünk, amellyel azt gondoljuk, hogy gondolkodunk."
   "Pénz: áldás, amelynek semmi haszna, amíg meg nem válunk tőle."
   "Szent: egy halott bűnös átszerkesztve és felülvizsgálva." 
   Amikor a figyelmetlen és önelégült ember úgy érzékeli, minden szinten sikeres, az országot és nem mellesleg az ő életét is átjárja a líra, humanitás, emberszeretet, szolidaritás és békevágy, keressen gyorsan egy Bierce-válogatást, üljön le valami csendes, árnyékos zugba, és tanulja újra, az ember nem az, aminek látszik.

Onagy Zoltán

 

   
 
 

Ambrose Gwinett Bierce (Meigs megye, Ohio, USA, 1842. június 24. – Mexikó, 1914?) egyesült államokbeli író, újságíró.
Tizenöt éves korában állt munkába, két év múlva a Kentucky-i Katonai Iskolában tanult, majd 1861-ben az északiak oldalán belépett a polgárháborús hadseregbe.
Többször előléptették. Egyszer elfogták a déliek, de megszökött. A polgárháború befejeződésével leszerelt. 1866-ban résztvett egy vadnyugati katonai expedícióban, aztán San Franciscóban volt éjjeliőr. Utána újságírásba kezdett. 1868-tól különböző újságoknak dolgozott. 1871-ben jelent meg első novellája.
1871-ben megnősült és egy évvel később Londonba költöztek, ahol (álnéven) megjelent első kötete: The Fiend's Delight. 1873-ban jelent meg második kötete, a Nuggets and Dust, aztán 1875-ben Cobwebs from an Empty Skull címmel a harmadik.
Ezután visszatért az Egyesült Államokba. A következő években újságíróként dolgozott. 1888-ban elhagyta családját. 1891-ben jelent meg kitalált történeteket tartalmazó kötete, a Tales of Soldiers and Civilians (Történetek katonákról és civilekről).
1893-ban természetfeletti történeteket tartalmazó könyve a Can Such Things Be? (Megeshetnek-e ily dolgok?) címmel jelent meg. A következő kötete a Fantastic Fables volt.
1909-ben jelent meg a The Shadow on the Dial and Other Essays című kötete, 1909 és 1912 között pedig az összegyűjtött művei.
1913-ban elutazott a polgárháborús Mexikóba, ahol rövidesen nyoma vész.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.