A hétvégén az Irodalmi Jelen és a Magyar PEN Club szervezésében megnéztük, hogyan működik nulla fok környékén, az erdő sűrűjében a kortárs magyar líra. A rendhagyó felolvasást és a hangulatot Varga András zenész, lapunk olvasója, a természet és művészetek együttállásának alapos ismerője fényképezte. A képriportot a felolvasók és a közönségben soraiban ülő, de a performanszba aktívan bekapcsolódó költők és prózaírók verseivel "illusztráltuk".

A válasz, amivel hazajöhettem erről a formabontó kísérletről: ahogy a téli erdőnek sem kell feltétlenül hó, hogy szép legyen, úgy az irodalomnak sem kell feltétlenül a négy fal biztonsága, hogy megszólíthasson.

A késő délután napsugarai olyan precízen ragyogták be a Kincses Város járdáit, mintha maguk is igyekeztek volna a Kolozsvár Társaság székhelye felé irányítani az irodalom iránt érdeklődőket. 2019. augusztus 19-én este hat órától Fodor Sándor íróé volt a főszerep.

„Demeter Zsuzsa könyvnyi kérdésben követi az immár verssé változottat. Módszereket keres, fon össze, vált, vált le: figyeli, hogyan hat (rá) egy-egy kötet, aztán a kötetek összefüggései révén a képek, verssorok, versek.” – Egyed Emese kritikája.

A költészet görög istenét szólítja meg Egyed Emese legújabb, Paian című kötetében – erről és Arany Jánosról, hovatartozásról, otthonról, az erdélyi irodalomról kérdezte őt Ayhan Gökhan.

„Ennek a költészetnek nem az átfogó társadalomkép bemutatása a célja, hanem az elmélyült létreflexió. Ebben a tekintetben az olvasó feladata eldönteni, hogy az olykor szellemes írásmód képessé vált-e kreatív líranyelvvel vagy a kor fölé magasodó szemlélettel párosulni.” – Egyed Emese Paian című verskötetéről Payer Imre elmélkedett.

Poétikus helyszíni gondolatok Kolozsvárról Egyed Emese Álljunk meg egy szóra estje nyomán

Bálint Tibor, a Csapodi házaspár, Halász Judit, Jáki Teodóz, Koncsol László, Tolcsvay László és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar nevével bővült a hétvégi átadóünnepségen a Magyar Örökség-díjasok Aranykönyve.