Harminc évvel ezelőtt, egy nappal nyolcvanegyedik születésnapja előtt hunyt el a modernitás legnagyobb és legkönyörtelenebb kritikusa.

Én magácskát okos és alapos embernek ismertem. Ezt a témát már réges-régen lezárták a délibábosan kikapart barguzini zsidó női csontvázzal. Ne terjesszen téveszméket, ez méltatlan magácskához. Inkább olvassa el Illyés Petőfijét. És fogadja el az MTA értékelését. Mi történne a világgal, ha  mindent újra és újra elővennénk? Mikor lenne időnk előre menni? Mit gondol, mindenki azt kutat, amit akar? Hát nem: tanulja meg egyszer végre, a jó todós az, aki azt kutat, amit szabad! Az ember szabad, tehát azt tesz, amit szabad!

Az elmúlt év kimagasló alkotóinak adományoz díjat minden évben az Irodalmi Jelen. A díjátadóval egybekötött irodalmi estet idén szeptember 15-én délután tartották Aradon, a Jelen Házban.

„Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!”

– Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versének sorait választottam kicsengetési kártyám mottójául az érettségi küszöbén, 1974 tavaszán, egy réges-régi aradi kert gyümölcsfáinak árnyékában. A kert végigkíséri életemet.

A kert végigkíséri az ember életét.

Ülünk a barlangban, háttal a bejáratnak.

A szemközti falra meredünk.

Nézzük az árnyak játékát.

Árnyképeket csodálunk, árnyképektől rettegünk.

Próbáljuk kitalálni, ki vagy mi rejlik egy-egy sötét, mozgó folt mögött, kik mozgatják őket és a csalóka fényeket.

Kik, és miért.

A L’Harmattan Kiadó gondozásában, Frenyó Zoltán szerkesztésében megjelent Konzervatív arcképek című kötetből közöljük Hudy Árpád tanulmányát Ernst Jüngerről.

A kötet fülszövege így ajánlja az összeállítást:

A L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent Konzervatív arcképek című kötetből közöljük Hudy Árpád tanulmányát Nicolás Gómez Dáviláról.

A kötet fülszövegéből:

Megmosolyogtató nyelvi vétség a szószaporítás, mint „titokban csempészi át”; „pokoli infernó”; „irreális csoda”, de szórakoztatóbb a logikai bukfenc, például „elkezdődik az ördögi kör”; „a bejgli koncentrikus körei”; „a nosztalgia betetőzése a novella végén csúcsosodik ki”; – Hudy Árpáddal, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztőjével beszélgettünk a nyelv őrének fontos szerepéről, nyelvészeti és világirodalmi érdekességekről, Gómez Dáviláról és a hopi indián nyelvről, Aradról, Enyingről, Münchenről.

Vajon hogyan lehetséges, hogy száznegyven évvel halála után még mindig a világirodalom legnagyobb hatású alakja? – Hudy Árpád írása Dosztojevszkijről.

Imponáló, reneszánsz műveltsége révén nemcsak az egyházatyák és keresztény teológusok, hanem az ókori „pogány” szerzők műveiben is jártas volt, és bátran is idézte őket. „Nincs oly rossz kert, melyben valami hasznos fű nem volna. Nincs oly rossz könyv, melyben semmi jó nem találtatnék. Azért a tövis közül kiszaggatjuk a rózsát, a sárból kimossuk az aranyat; ami jót a pogányok írásaiban találunk, épületünkre fordítjuk.”

Ketten malmoznak a piaci csarnoknak is beillő legénységi hálóteremben, az ötven vaságy egyikén.
Két román katona. A román hadsereg leendő tartalékos tisztjei.
Egyikük a Kolozsvárról behívott Szőcs Géza. A másik, Aradról, én vagyok. Voltam. Két frissen végzett magyar szakos bölcsész, ismerősök a kincses város egyetemének folyosóiról, az irodalmi körről, alkalmi társaságokból. 

Stuttgartban látta meg a napvilágot 1770. augusztus 27-én, és a filozófia ünnepelt fejedelmeként a porosz fővárosban, Berlinben hunyt el 1831. november 14-én. De az újkorban a szellem világában is gyorsan enyész a világi dicsőség, s már a nyomába tóduló trónkövetelők – akik részint köpenyegéből bújtak ki – alaposan megtépázták tekintélyét.

955. augusztus 10. A magyar és a német seregek döntő csatája Augsburgnál, a Lech mezején.

1954. július 4. A magyar és a német futballcsapat világbajnoki döntője Bernben.

Lehel megfújja kürtjét, és az Aranycsapat támadásba lendül. Puskás sorra kicselez egy sváb középpályást, egy frank beállóst és egy bajor hátvédet, majd Bulcsúhoz passzol. A közönség tombol, a csata szintén.

Egy idő óta rutinszerűen óvják az embereket a „csinált” hírektől, megtévesztő információktól. Ezért kötelességünk figyelmeztetni az olvasót, hogy a közölt hírek félretájékoztató jellegűek, felelősséget értük nem vállalunk, és a bennük foglaltak vagy a belőlük kiolvashatók nemhogy a szerkesztőség, de még a szerző véleményét sem tükrözik. – Hudy Árpád rendkívüli hírösszefoglalója.

Ötvenhat esztendős volt Hölderlin, és már húsz éve elborult elmével tengette életét a később róla elnevezett középkori lakótoronyban, amikor 1826-ban megjelent első verseskötete, amely lírai életművének felét sem tartalmazta.

A nyolcvanas évek elején találkoztam vele utoljára, Aradról utazván a szeretett szomszéd városba, Nagyváradra, ahová családi szálak fűztek, s kamaszkori, öröknek tűnt barátság.