-
Irodalmi Jelen
A lehelet alakjaiból – Keszthelyi Rezső versei
lelked nem támad újólag,
hisz’ nem fuvallat,
hanem csak hol volt,
hol nem volt suhanó születés. -
Irodalmi Jelen
Mikor az emlékek ismét valók – Keszthelyi Rezső versei
fényföld fájdalom ez itten,
mikor álmodom:
sose születtem. -
Irodalmi Jelen
Fényárnyékban – Keszthelyi Rezső versei
Fájt, mikor nőtt a csont;
fák borulnak a méltóságos kékre,
levegőn átküldött ívek alatt szívünk
porhad az eső szemében. -
Irodalmi Jelen
VersTörténés – Stádiumok – Keszthelyi Rezső versei
Meg-megérint a függöny, fehérre hajtogatva
fehéret, és mindinkább beékelődik észlelésembe a hely -
Irodalmi Jelen
VersTörténés – Roppant szelídség – Keszthelyi Rezső versei
Ne tagadd ki hajlékszívedből a halált,
hisz’ ő is addig él, míg te élsz;
aztán még delfinek is úszhatnak sírodig -
-
Irodalmi Jelen
Látatlan legenda – Keszthelyi Rezső versei
Tört nyugalmat szerkeszt a girhes ág –
úgy kellene most, aki jobb, mint én,
és nékem ezért megbocsát. -
Irodalmi Jelen
Szavát vesztett mese – Keszthelyi Rezső versei
Lény-tűnők kavalkádja
lény-tűnőkkel,
való ébrenlét álom ébrenléttel. -
Irodalmi Jelen
Szobasétány – Keszthelyi Rezső novellája
A látvány, a maga valóságában, igen szép: fákkal takaródzó városrész.
-
Irodalmi Jelen
Fakarika – Keszthelyi Rezső novellája
Amíg vártam, hadd forrjon fel a víz, rágyújtottam, és bámultam a gázrózsa lángját, ahogy körbefogja kanna alját. Ezen a napon se mozdultam ki a lakásból.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Keszthelyi Rezső: Cuocere – novella
Nem láttam semmit a szememmel, nem hallottam semmit a fülemmel, viszont eltűnődtem azon: hogyan is láthatnám a testemből testemet, hallhatnám hallásomból a hallásomat – igencsak belegubancolódnék; jóformán a csöndig himbálódzik az eső, én pedig átélhettem eközben azt, amit leírt már valaki: ha nem tudunk magunkról, élünk.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Keszthelyi Rezső: Lélekszünetek
Röpködhetnek-e innen stockholmi széles
ágyad fölé lepkék?;
püspöklilák, sárgák, feketék
és színükkel színtelenül káprázatosak?;
elrepdesve, amivel csak
alszol. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Keszthelyi Rezső: Elengedett séta
Haladok néhány lépést körülbelül olyanképpen, ha levegőben jár a hold, tiszta, alig felhőként, mely nem képződik, hanem foszlik, ám marad mégis, mozdulatlan fogyatkozásban.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Keszthelyi Rezső – Időcserék
Ám ne félj,
ha ébredsz, igézz –
hisz’ a kétség lüktetése
a rezgőpázsit, a hullámtaréj -
Irodalmi Jelen
Képolvasó – Keszthelyi Rezső versei
fényességbe törő omlás,
hát hallgass, csak hallgass,
fekete evezők kísértik árnyukat -
Irodalmi Jelen
KIRAKÓS – Keszthelyi Rezső verse
Mikor alszik el
még maga az alvás is?
És mi voltam,
míg meg nem születtem?