Fellinger Károly felvidéki magyar költő, helytörténész napjaink egyik legtermékenyebb alkotója. Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában idén megjelent Forrásláp című kötete a 70. a sorban.

Filip Tamás bizonyára kettős életet él. Könnyű neki, mert egy Magritte festette házhoz hasonló épületben lakik, ami fölött soha nem megy le a nap, és a fák lombjain át jól látható, hogy odabent éjjeli lámpák égnek, ráadásul a tenger is ott hullámzik valahol a lakás közelében. Időnként vasútra száll, mint a régi magánzók, de később veszi csak észre, hogy fülke helyett a szerelvény lépcsőjén, aktatáskáját magához szorítva kapaszkodnia kell, miközben figyeli az egyre gyorsuló tájat.

Utazunk. Lassan, szótlanul, döcögve, ölemben a versek. Útravalók. Útitársak. Belső kalandok, ismerős tájak. Helyek, Utak, Távolságok suhannak el vagy torpannak meg mellettem egy-egy állomásnál az írások által. Néha elkalandozom. Néha kizárul a külvilág. Néha elmerengek. Néha megkönnyezem. Pedig nem is hullámvasúton ülök. Vagy mégis?

Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő könyveiről már több ízben s több fórumon volt szerencsém tűnődni. Tegyük mindjárt hozzá, hogy szerzőnk nem csupán lírikus, hisz megjelent már novelláskötete, a Történetek az árnyékból, valamint a novellákat és verseket egyként tartalmazó Könnytelen madonnák is. Most pedig nyolcadik kötetét, az Ahogy világra jöttünk címűt vehetjük kézbe. Régi ismerősként köszönnek rám Lőrincz P.

Bevezető

Pethő Lorand negyedik kötete, a Távolodó ország kicsit sem finomkodik. Nekifutásból csap arcon a valósággal. Sokunk valóságával. Erős lélek kell a végigolvasásához. Sűrű, sötét, mint az aggodalmaink.

Bali Anikó debütáló verseskötete 2023-ban jelent meg Ha megérkezel címmel a Parnasszus Kiadó gondozásában és szellemi műhelyében. Bevallom, nagyon vártam már, és nem túlzás azt állítani, hogy megérte a várakozást.

Böszörményi Zoltán frissen megjelent verseskötete, a Fellázadt szavak egy több évtizedes költői életműről nyújt átfogó képet. Márton László, a versek válogatója és Laik Eszter szerkesztő nagyfokú igényességgel és gondossággal Ady köteteinek mintájára rendezték ciklusokba a műveket. Az Ady-rokonság több szempontból is érvényes, mind Böszörményi Zoltán életútját, mind költői témáit tekintve. Mindketten erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, akik, bár később világpolgárokká váltak, soha nem voltak képesek elszakadni a magyar hazától, nyelvtől, kultúrától.

Rónai Balázs Zoltán Világharang című kötete 2023-ban jelent meg az Orpheusz Kiadó gondozásában. A kötet két részre oszlik, a Világharang, valamint Az én időmben című könyvet tartalmazza.

A kötet címe a sokasodó életévek okozta erózióra utal, ami fokozza az egészségi gondokat és az érzékszervek gyengülésével jár:

„amikor már nem úgy lát a szem

amikor már nem csak szó a nem.”

Az elmúlás az egyetlen olyan dolog, ami mindannyiunkban és mindenben közös: elmúlunk, és minden elmúlik körülöttünk. Ez az egyetlen igazság, mégis állandóan úgy érezzük, tennünk kell valamit, hogy megakadályozzuk a megakadályozhatatlant. Kényszeres cselekvésvágy az elkerülhetetlennel szemben. Az Isten vagy az istenek, vagy az akármi talán szán minket egy picit, amikor hallja a gondolatainkat, látja a tetteinket, amikkel megpróbálunk felülkerekedni rajta, és valahogy, bárhogy kikerülni a létezés egyetlen egyetemes törvényének beteljesülését.

Húsz – igaz, a fikció idejében csak egy – év után szabadult ki Emil bácsi Paca cár börtönéből, ennyit kellett ugyanis várni arra, hogy Varró Dániel felvegye a Túl a Maszat hegyen című kötete eseményeinek elejtett fonalát, és új műve, a Túl a Maszat hegyen 2 kezdéseként elvarrja az első részben elvarratlanul hagyott, Emil bácsi életét gúzsba kötő szálat. Egy szálat tehát elvarrt a szerző, de mint azt a mű dupla keretezése is előrevetíti, a meseszövéséhez nemcsak néhány fonalat használ, és abban sem lehetünk biztosak, hogy olyan könnyen képesek leszünk átlátni majd az összefüggéseket, mint a negyedikes főhős, Muhi Andris.

A költemény szépsége a platóni esztétika szerint nem öncél, nem díszítmény, hanem az igazság testvéri támasza és energiaközvetítője. Ám a 19. század közepe óta az európai költészet egyik fő ágának alkotói sorozatos erőfeszítéseket tettek azért, hogy megjelenítsék az önmagáért való szépséget. Ebbe az áramlatba tartozik főként a parnasszizmus és a szimbolizmus művészi programja. Közös bennük a l’art pour l’art elve – a művészet öncélúsága –, illetve a „poésie pure”, vagyis a tiszta költészet igénye. A vers nem óhajt valami másnak a szolgálatába állni.

Sántha Attila Ágtól ágig című verseskönyvét végigolvasva az a gondolat támadhat bennünk, hogy minden család megérdemelne egy ilyen könyvet. Beható, mély családtörténet, szabadversekben. A benne megírt életek szálai szövetségben léteztek egymással, gyakorta ismétlődő sorsokkal, melyek egyáltalán nem voltak könnyűek.

Jóna Dávid versbeszédének izgalmassága többek között abban rejlik, hogy a populáris és a magas kultúra közötti határ összemosódik, s ahogy Tóth Krisztina is utal rá a kötethez írt előszavában: nem riad vissza a regiszterek frivol keveredésétől sem. A Szlengben a versszakokat létrehozó, látszólag öncélú játék azonban gyorsan magunkhoz térít bennünket az utolsó strófa szomorú igazságának megjelenítésével, előre vetítve a világszétmozdulás minden negatívumát: „Nem is értem, groteszk világ / napszemcsimet felteszem, / elsötétült ez a világ, / elsötétült teljesen.”

Jász Attila új, az elmúlt tíz év (2012–2022) úti élményeit tartalmazó kötete a határhelyzetek könyveként is felfogható. A Tavaszitanka című versének kezdősora („rózsaszín szirmok a havazásban meztelen ágakban kapaszkodva”) szinte rímel Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című elégiájára: „S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben.” A kötet legtöbb szövege ugyanis a tél és tavasz közötti átmenet időszakát örökíti meg.