A felhőkről és az ábrázolhatóságukról

A felhőkről beszélni nem könnyű,
szilajabbak a szavaknál, csakis
azok, amik magasan lebegnek
foglalhatók beszédbe, az alant
szállók feljegyezhetetlenek.
S a láthatósághoz dupla napfény
szükséges, és újfajta színek, mint
a kátrányból nyert anilinfesték,
a mályva, s a lakkszín buzérvörös.

Látszik a mondatokon, hogy reggeli
fényben készültek, gyorsan változott
az égbolt és emiatt vázlatnak
annyira tűnnek, mint befejezettnek.
Nem történik bennük minden egyszerre. 
A kellőnél többet egyik sem mutat,
és nem hamisak, mert túl pontosak.

Vers visszafelé, oda és hátra

A táj ráfényképeződik a két
héttel korábbi tájra, egyszerre
jön és megy rajta az utazó, s ott
a gyapjas bundájú, itt a nyírott
bárányokkal. A mobiltelefon
kamerája akadályozza meg,
hogy homályos maradjon. Holott
bemozdult, életlen, vonal s határ
nélküli, mint a füst. A torzulás
vonzó lehetne, nem a figura,
hanem a róla készült kép s mondat
jellemzője. Kiknél térhet vissza
az utazó Sveti Rochoz, Sveti
Rocnál Kikhez, ha nem tud ettől sem,
attól sem elszabadulni. A hegyek
közti horpasz, mert gyíkbőr terül rá,
hideg. A hófoltok megmutatják
a szenvedély domborulatát.