Fotómondó 2. rész

Székelyhidi Zsolt

Cél

Látod,
mi minden
sikerül
érted. 
Testeket
hozok létre,
népek elejét
veszem.
Emberszövettel
vonom be
szépen
a lassú világot.
Látom,
te mégis felforgatni
jössz.
Elégedett éppen
csak magaddal lennél,
holott minden nyak,
könyök, térdhajlat te vagy.
Minden szembogárban
visszatetszve
szólhatod le
saját arcodat.
Látod,
mi minden
kiderül
belőled.
Az ember
hozott anyag.
Megtörtént életek, 
megtört önmagad.
És mégis volnánk,
népek kezdődnek,
és véget érnek,
veled dacolva
tartanak oda,
ahová neked 
nem kéne
célba érned.

Méhes Károly 

Délután fél hat 

Már majdnem kisütött a nap
amikor felhívtak: meghalt M.
Ittam volna egy kortyot
de nem találtam semmit
Újra az ablakhoz álltam
és megnyugtatott hogy
közben teljesen besötétedett
 

Székelyhidi Zsolt 

Szándékos csend 

Mag, amit
a szél hord szét,
vagy.
Szél, amibe
kapaszkodni mész,
vagyok.
Alattunk nyelve a földnek,
torka vékony víznek,
források háta.
Forró a meleg,
fagyott a hideg.
Testünk a bolygó,
amit a szellem megnyitott.
Áthaladunk a teremtésen.
Lelassulok, eresztlek,
szállok az engesztelő sárba,
mindennek te legyél foganatja,
én pedig aránya.
Fiazz, lökd ki
magasra a szárat,
told az ágból elő
a levelet.
Magadként működj,
én fújjalak, porozzalak.
Ami a levegőnkbe érik,
amit a napunk vonz,
ahová tárul.
Szirom és szín,
szentély és kút.
Szándék és csend.
Meghaladjuk.
 

Méhes Károly 

A tél kezdetéről 

Ma reggel főztem az első téli narancsos fahéjas teát
kortyolgattam lassan mint aki épp most adja meg
magát a sorsának e pillanattól a világ lassú lesz
és jó esetben narancsos és fahéjas
Délutánra őrült szél érkezett mintha mindent el akarna
tüntetni ami itt maradt a nyárból még a romjait is
Este a köldököm mögött de annál sokkal távolabbról időnként
rezgést éreztem mintha üzenet érkezne egy lehalkított
mobilon ám ez is titok marad mint igazából
minden s hogy ne nagyon zavarjon főztem még
egy teát amibe talán nem túl gyarló módon
csöppentettem némi mandulalikőrt