Krétai ujjlenyomatok 7.

Messziről kezdtem. Évtizedekkel ezelőtt magyartanárként Ilyen vagyok címmel fogalmazást írattam. Az egyik tanítványom azt írta, hogy kedvenc hobbim az evés, de nagyobb ajándékoknak is tudok örülni. Nézzük az evést! Már az elején elárulom, nem vagyok ínyenc. Gondolom ez alkati és szocializációs dolgok bonyolult kölcsönhatásából adódik. Nagyon hálás vagyok, hogy megvan a mindennapi kenyerem, úgy általában mindent szeretek. Kivéve a rágós tengeri herkentyűket. A halat szívesen eszem, különösen, ha valami finom mártás is dukál hozzá. A szálloda, ahol lakunk esti főétel tekintetében igazán kiváló. Mesés hely, ahogy a vendégek írják róla az interneten.

Friss halat venni egyáltalán nem egyszerű dolog Budapesten, az elkészítésről ne is beszéljünk. A minap vettem fagyasztott hekket. Én eddig azt hittem, hogy a hekk édesvízi, balatoni hal. Mindenhova az van kiírva Füreden, miért reklámoznának tengeri halakat, gondoltam. Aztán utánakerestem. Szóval vettem fagyasztott hekket, két szatyorba csomagoltam, és gurulós bevásárlótáskában hoztam haza. Persze, hogy kiolvadt, több órás táskamosással indult a halsütés. Ezt csak azért írom, mert a görög nyaralás alatt minden este a halas szekciónál hezitáltam, melyiket is. Hisz az ízélményre rátesznek az előbb leírt, halas érzékenyítő történetek.

Ha a férfi felmenőim életmódjára gondolok, már akikről van tudomásom, igen kevés az esélye annak, hogy koktélrákos ragut, normand kagylósalátát vagy nyolckarú polipot vitt volna nekik früstökre a mezőre a feleségük. Ettől, vagy éppen ezért én még szerethetném a tengeri csigabigákat. Kínálják is magukat igen gusztusosan az étterem markáns részén. Végigfutom az angol és görög kiírásokat, legyen valami haszna a bámulódásomnak, tanuljak egy-két új szót. Szemem a görög Kalamarakia Tiganita szón akad meg, olyan szép ez a szó, mint egy görög félistennő, aki alkonyatkor kezd bele bűvös énekébe a tengerparton, és hangja szökőárként beteríti a szigetet. De félre a fantáziával, elő a tényekkel. Kis sült tintahalat jelent az énekesnő neve a valóságban. Nem állhatom, hogy ne nyúljak a bundázott karikákhoz. Hármat vagy négyet vegyek? Ez itt a kérdés. Mikor nemesb a gyomor? 

Maradok a háromnál, minden eshetőségre felkészülve. Hármat csak meg bírok enni, így magamban, semmi kedvem lelkiismeret-furdalástól szenvedni ezen a varázslatos helyen. Ismerem magam, otthon egy szelet kenyeret sem tudok kidobni, zsemlemorzsát csinálok belőle. Ételt nem dobunk ki, visszhangzik bennem őseim évszázadokon átdübörgő hangja. Négyféle halat szedek a tányéromra. Lazacot, és három szimplán fishnek nevezett gyönyörűséget. Egyik szőke, a másik barna, a harmadik csuda szép. A sült krumpliról csak annyit, hogy nem egészséges, de ellenállhatatlanul finom. Szedjél nyugodtan belőle, biztat egy belső hang, ilyen szép szabályos hasábokat otthon úgysem tudsz csinálni. Hát jó, most az egyszer. Aztán a nyaralás mind a nyolc napján, már ami a gusztusos sült krumplit illeti, most az egyszer lesz. Ízletesebbnél ízletesebb mártásokat löttyintek a halaimra, a negyediknél tartok, amikor érzem, hogy a tányér széléről figyel valaki. Igen, a három tintahalkarika kicsúszott a grillezett sajt alól, az egyik tágra nyitott, kerek szemmel bámul rám, na, mi lesz, kellek vagy nem kellek, kedves kelet-közép-európai vendég? 

Veszem a villám, beleszúrok a tintahalba, és szerény darabkát metszek ki belőle. Megfürdetem jól a mártásban, és hamm, bekapom. Az ízével nincs baj, csak nagyon rágós. Elpusztítom az első karikát. Aztán kidolgozom a Nagy Tintahal hadműveletet. Ennek az a lényege, hogy egy tintahal karika után, megajándékozom magam valami finomsággal. Például egy szelet karpúzival, azaz görögdinnyével. A harmadik tintahal karika felénél tartok, guvad a szemem rágás közben, amikor a vízzel teli medencén és az egész, meghitt estén átívelő velencei hídon megjelenik egy jóképű énekes hosszú nyakú lanttal a kezében. Felejthetetlen jelenség az énekes is, a lantja is. A gyöngyházberakásos hangszer karcsú testén megcsillan a lemenő nap fénye. Kabócás hangja felemeli a leült és megült pillanatot. Ujjé! Nincs tintahal a tányéromon. Mind a hármat bepusztítottam. Jöhet a jól megérdemelt fagyi, de előtte még megeszem egy-két pohárkrémet. 

Lassan leszáll az est. A kültéri ebédlő asztalainál fények lobbannak, cigarettára, szivarra gyújtanak a férfiak. Krétán ritka a dohányzási tilalmat jelző kiírás, tiltó táblát nem láttam sehol. Füstkígyók tekeregnek a levegőben, szürke, megfoghatatlan pergolát ácsolnak a fejünk fölé. Nem tán Szerpentina királykisasszony kikosarazott, töpszli kérőihez van szerencsénk, akik szégyenükben egészen idáig tekeregtek? Ideje indulnunk. Szobánk hűvöse és nyugalma olyat ígér, amit a zenés est egy idő után már nem tud adni: a reményteli másnapra való, friss, derűs ébredést.