Arany kortárs hangon – Lackfi János verse
Arany kortárs hangon
Az Irodalmi Jelen Arany János verseinek továbbgondolására kérte fel a lap néhány szerzőjét. Elsőként Lackfi János költeményét ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Lackfi János
Óvatos duhaj
Ország-világot bejártam,
Csak nem kopott le a lábam,
Mert batáron:
Suzukin, nem Jaguáron.
Láttam popsik alatt Lexust,
Cifra virtust, úri nexust,
De kiszálltam,
Kapum én nyitom, nem áram.
Ki a zakóm végigmérte,
Hányszor férnék a zsebébe,
Vigyorogtam:
Témának fejembe dobtam.
Nem ugrottam le kötélen,
Nem élveztem, hogyha féltem,
A magasban
Járjon kecske, az is lassan.
Elmerültem alkoholban,
Partra úsztam, nem is holtan,
Cigarettám
Már letettem, az meg tett rám.
Díjjal megdobtak? Elkaptam!
Somolygok, míg fotó kattan,
Megy a bolt is,
Engem olvas még a holt is.
Elég, ha az élő olvas...
Betömik fogam, ha odvas,
Ennem is van,
Na meg wifim, vígan hussan.
Lótás-futás több a soknál,
Nyelvem néha földig lóg már.
Majd a sírba
Úgy tesznek, beszélve, írva.
Az életem leányálom,
Lengek szöszke semmi-szálon,
S nem szakad, na!
Trükközni is tudok rajta...
Nem mondom, hogy van nyugalmam,
Hat gyerek lóg a nyakamban...
De ha bírom?
Dili, melyről van papírom.
Van teraszom, cserépkályhám,
Saját vizem, benne bálnám...
Vicc volt, régi,
Három unokám megérti.
Egy asszonyom ezer-asszony,
Álmomban is vele alszom,
Vérünk lobban:
Vakul a pók a sarokban.
Kéne mustármagnyi béke,
Többet bambulni az égre
Függőágyon
(Fecske-cikkcakk ollózik csak),
Nyúlna lelkem, mint a nájlon.
