FILM

Az Irodalmi Jelen videokritika-sorozatot indított Zoom címmel. A közönséget és a szakmát megosztó kötetekről beszélnek szerkesztők, újságírók, kritikusok, költők, tanárok, egyetemisták. Ezúttal Böszörményi Zoltán Regál című kötetéről beszélt Csepcsányi Éva, Molnár Dávid és Rónai-Balázs Zoltán.

2011. december 19-én a budapesti Zsivágóban az Irodalmi Jelen megrendezte a harmadik Nagy Felolvasást. Az est felolvasóit nézheti meg felvételeinken. 

Felolvasnak: Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Simon Adri, Szabó Imola Julianna, Szőcs Géza, Csepcsányi Éva és Weiner Sennyey Tibor.

Csepcsányi Évával, az idei Junior Prima Díj kitüntetettjével beszélgettünk az elismerésről, a keresztény attitűdről, az onlájn irodalomról és terveiről.

Szeptember első napjaiban Jónás Tamás nyári versterméséből kaphattunk egy színes csokrot, Vízi Attila zenei kíséretével. – Csepcsányi Éva tudósítása Hegedűs János fotóival.

Az Irodalmi Jelen ünnepélyes „Könyvhét-megnyitójának” tekinthetjük a Zsivágó Kávéházban megrendezett II. Nagy Felolvasást, amely többek között abban különbözött az elsőtől, hogy ezúttal még többen gyűltünk össze, hogy verseket, prózarészeteket hallgassunk meg szerzőinktől.

Csepcsányi Éva Mistica Profana című regényének bemutatóján, az Írók Boltjában, a kérdések-feleletek érdekes „tánca” bontakozott ki.

„Téged akarlak, Istenem, és egy férfit adsz nekem” – nyilall fel a kulcsmondatból pengeélesen a feszültség, amelyet a regény boncolgat. – Csepcsányi Éva a Prózaíró Műhely vendége volt az Írószövetségben, ahová új könyvével érkezett.

A nyers vágy, csak leszakítani, tiporni, átmenni rajta. Amikor elérkezik a pont, a fájdalmas lelkiismeret-furdalás és a bűntudat, a gyónás, a szégyen, kiejteni ott Isten papja előtt az utálatos szót, „paráználkodtam” aztán egy kis enyhülés… a feloldozás nyugalma, a bűnbocsánat békéje. – Csepcsányi Éva: Mistica profana, Irodalmi Jelen Könyvek, 2011

Háromesztendős lányom egy ideje így kiált, ha szerda esténként elhagyom nyolcadik kerületi hajónk fedélzetét: Apacika irodalmi estre megy. E napon azonban utánam osont édesanyjával, mert az áramszünet okozta tétlenség kiűzte őket a lakásból. Nagyon boldog volt, hogy apát megtalálta a budapesti szürkületben. Bárszékre ült az Apacuka Henry Rousseau-termében. Langyos vizet ivott, magyarázott, akár verset is mondhatott volna, hiszen a legtisztább költészetet műveli érthető- és halandzsakategóriában. Aztán meglátott egy-két szállingózó írót, akiket látásból már ismert, de sajnos mennie kellett, mert a füst fokozódott. Zokogva távozott… Apacukában maradt apacikája nélkül… – Novák Valentin írása.