Kritika

A Hamvas Béla nyomán épülő Kert

„A novellák elbeszélője az öröklétet, a szellemvilágot, a mestereket faggatja a maga csendes módján, miközben hivatalban ül, vagy katonakorának emlékeihez tér vissza, esetleg egy budapesti bérház kertjében találja meg a maga édenét.” – Boldogh Dezső írása Tóth Imre A kert című kötetéről.

Máslaposság – Fekete, téli Eső

„A mindenkori Esőket és a mostani lapszámot mégsem pusztán a versek avatják irodalmi eseménnyé. Jenei Gyula főszerkesztő mélyinterjúi egyedülállóak a mai magyar irodalomban.” – Boldog Zoltán jól szétszemlézte nekünk a szolnoki lapot.

A western vonatvárosállam

„A történet szerint Új-Crobuzon elnyomó, zsarnoki, korrupt, de kozmopolita városállama próbál vasutat építeni vad és civilizálatlan síkságokon át, de a városból menekült forradalmárok, szabadságra vágyó munkások kezére kerül, így születik meg a Vastanács” – China Miéville regényét mutatjuk be.

Akinek nem térkép e táj

„Mintha a mesélővel együtt – mert Szálinger Balázs egy lehetséges olvasatban egyetlen történetet ad elő negyvenegy versben – megállnánk Magyarország közepén. Ott előbb körbefordulunk saját tengelyünk körül, rövid pillanatképeket exponálunk, itt-ott elidőzünk, aztán élesebb szögben fordulunk tovább.” – A 360°-ról Simon Adri írt.

A háború segédigéi

„Orcsik a háborúnak a lakosságra gyakorolt hatását merőben másképp mutatja be, mint egy hollywoodi produkció tenné. Nála az anarchiának marginális szerep jut, a félelem itt nagyon jól kordában tudja tartani az embereket…” – A Fantomkommandó című regényt Molnár Dávid értékelte.

A vég siettetői

„Bár a kötet jó, helyenként zseniális, a szerző szűk olvasóközönségnek szánta új regényét, mert a szöveg sűrű, végeérhetetlen mondatai általában (3-4 kiváló szöveghely kivételével) mellőzik azt a fajta gondolati könnyedséget, ami ezt az írástechnikát jól olvashatóvá teszi.” – Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című művéről Alexovics Ingrid írt.

A nagyság küszöbén

„… ott lehetünk a magyar irodalom nagy pillanatainak megszületésénél, s olyan közelségből szemlélhetjük, amelyet a »száraz« irodalomtörténet soha nem enged” – summázza véleményét Szilasi László Amíg másokkal voltunk című kisregény-hármasáról Laik Eszter.

A drága vázát tartó kezek

A drága váza címmel jelent meg Mohai V. Lajos író-költő-kritikus 60. születésnapjára válogatott esszéinek gyűjteménye. Krúdytól Mándyn át Tandoriig terjed a szerzői figyelem, de valójában még távolabbra nyúlik vissza a múltba, és még előrébb a jövőbe.

Holdfényt szippant fel a tó tükréről

„Szerencséje a legújabb kori irodalomnak, hogy ennyi kitűnő költő használja a haikuformát (a közelmúltban elhunyt Fodor Ákostól a játékos-filozofikus Pető Tóth Károlyon át a posztavantgárd Nagy Zopánig). Biztosan állítható, hogy a Tűtükör szerzője egyike a legkiválóbbaknak ebben a műfajban.” – Boldogh Dezső írt Babics Imre kötetéről.

TOP 10 – 2017. JANUÁR

Az Irodalmi Jelen TOP10-es januári ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Megbékülni a töredékességgel

„Olyan, mint egy spirituális tanítás nehéz napokra. És Vasadi Péterben meg lehet bízni annyira, hogy alkalmasint készpénznek vegyük a szavait, feltételek nélkül elfogadjuk iránymutatásait.” – A Csönd születik című kötetről Simon Adri írt.

Flieg auf, Figlaufer!

„Nem hozzáadnia kell írásművészetéhez, új dolgokat tanulnia, hanem elvenni belőle, leépíteni az alapokig, hogy aztán csak a legjobb elemekből tudjon építkezni.” – Légrádi Gergely Szemben című könyvéről Molnár Dávid írt.

Bársonyos tónusú csend-ideálok

„Az idő, a múltba nézés, a gyermekkori emlékek, helyszínek utáni nosztalgia a kötet egyik kulcsmotívuma, a szonettkoszorúkat tartalmazó ciklust leszámítva a verseskönyv összes fejezetében visszatérő elem.” – Vesztergom Andrea Szünet a semmiben című kötetéről olvashatnak.

A magyar PEN Club története

Az idén kilencvenedik születésnapját ünneplő Magyar PEN Club történetét két kötetben, több mint másfélezer oldalon dolgozta fel Csapody Miklós. A hatalmas vállalkozást dr. Réti György tekintette át.

A délszláv háború eufémia nélkül

„A háborús tapasztalat egyik formája az elhallgatás, a könyv filmszerű epizodikussága is ezt a nyomot hordozza.” – Sirbik Attila St. Euphemia című regényéről Dominka Ede Harald írt.

Oldalak