Vörös István

Egyetlen irodalmi mű sem örök életű

„Olyan olvasás- és költőelfelejtés van, hogy tanítványaimnak Vas István, Hajnal Anna, Kálnoky, Jékely, Ladányi fontosságát is magyarázni kell. De még ez sem lenne baj. Azért vagyok. Ám mintha nem éreznék, hogy kánonokon belül és kívül föl kell fedezniük a magyar- és világirodalmat és kultúrát. Kánonokat követnek, de hagyományokat nem” – Vörös Istvánnal beszélgettünk legújabb, az Irodalmi Jelenen publikált művei apropóján kánonról, metafizikus költészetről, Istenről, Derridáról, a novella és a vers rokonságáról.

Szótag utca, Rím körút – Simon Adri verses reflexiói Vörös István költeményeire

A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
a mélyfúrással jobb, ha kivárok télig,
higgadtság és önuralom is kellhet,
s szívügyi okmány, hogyha esetleg kérik.

Sorselkerülés – Vörös István versei

A sorselkerülés
egy életprogram is.
Nem éles, mint a kés,
létnek mégis hamis.

Rántotta, avagy a múlt receptje – Vörös István novellája

Az udvarra egy szekér hajtott be. Mindent láttam a sárga sötétben, ahogy csukott szemhéjamon át látni lehetett, és azt is láttam, ahogy öregmama elérzékenyülve figyel, a szeméből egy könnycsepp gördül le öreg arcán, aztán keresztet vet. A szekeret lovak húzták, de angyalok hajtották.

Vörös István – Hamlet, Skandináv krimi

Játszódik egy színházban. De ott a koraközépkor látszatát akarják kelteni. Téli napokat Skandinávia egy rég elpusztult várában. Hogy a vacogást hihetővé tegyék, reggel óta nem fűtik a színházat.

A versírás tétje – Vörös István – A hónap alkotója

Az emberek a mulandóságra tippelnek,
mint megbízhatóra a törvények közül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
és még az eljövendők se léteznek,
hogy megtörténnek-e, majd kiderül.

Vörös István – Eurüdiké-szonettek

Fényben fő meg a szellemi test,
abból nő ki a szellemi lélek.
Néha a semmi is szemetes.

Arany kortárs hangon – Vörös István verse

A gyerekkor az élet nyara mindig,
és a tavaszt a kamaszok jelentik,
aztán azonnal az őszt éred el,
az őszbe lép, ki a húszat megélte,
és várhat ötven évet még a télre.

Az ördög joga a szerénységre

„Megtudhatjuk, hogyan szöktessünk malacokat, mi az ördögöt akar az ördög, és milyen érzés egy igazolatlan létbe csúszni át. Vörös István élő ellenpéldája azoknak az íróknak, akik manapság azzal kísérleteznek, miként lehetne csökkenteni a színvonalat, hogy nagyobb közönséget szólítsanak meg. Ez egy olyan kabát, amit érdemes felpróbálni.” – Vörös István könyvét Rimóczi László ismerteti.

Költő versus futár

Lackfi J. - Vörös I.: Csavard fel a szöveget!

„Van, amikor egy szöveg intenzitása a létezés mélyebb és magasabb extatikus megéléséhez juttat, ám van, amikor azt vesszük észre, hogy Ebedli a kezdőkörben driblizik, és azt sem tudja, merre van a kapu, a közönség meg ettől függetlenül ünnepli.” – Lackfi János és Vörös István slágerszövegeket parafrazáló kötetéről Krausz Tivadar elmélkedett.

Csapkodó félelem – Vörös István képeslapja a nagyszobából

Fejed alja a Bakonyból
kiszabott párna-szerű,
ezen alszol ezer okból,
de az álmod keserű.

A vers ajándék – beszélgetés Vörös Istvánnal – videó

Vörös István, az Irodalmi Jelen 2016. évi költészetdíjas szerzője.

Dante gyermekei vagyunk

Varga Melinda laudációi Borcsa Imola, Dezső Katalin és Vörös István Irodalmi Jelen-díjához

Őszi áldozat – részlet Vörös István regényéből

Félúton járhattam, amikor a szőlőjükben megpillantottam Fehérnét. Nagydarab nő, sose tetszett nekem, de most valami különöset csinált. Félmeztelen volt, egy alsószoknyában állt, és épp egy csirke nyakát vágta el valami késsel.

Az elmaradt világháború – Vörös István versei

Petőfi 92 évesen hal meg
1915-ben, a Nyugat új számát
lapozgatva. A Duna fölött
léggömb repül, a temetésen
megjelenik I. Iván király.

Oldalak