Az est méltó befejezéseként pedig ismét Magyar Krisztina és Polonkai Zoltán táncában gyönyörködhettünk, amelyet egy svédasztalos beszélgetés követett. A lelkész úr mindenkihez odament, és megköszönte a részvételt, az egész estének családias hangulatot teremtve ezzel.
Csodálatos irodalmi estnek lehettem szemtanúja, ahol megmutatkozott, hogy a zene és a költészet elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az olasz nyelv már maga is zenél, világított rá Baranyi Ferenc, és kifejtette, hogy a zene szeretete meghatározó mindannyiunk életében.

EREDMÉNYHIRDETÉS

2009. november 14-én utolsó előtti megállójához érkezett a Gödörben szeptember óta futó 20 év New Wave,  vagyis „A rendszerváltás első 20 éve a volt keleti blokk térségében alkotó irodalmárok műveiben” című irodalmi sorozat. Ami azt illeti, mehetett volna flottabbul is, igaz, a novemberi „est” a maga nemében mindenképp rendhagyónak számított, lévén a sorozatszerkesztő, Karádi Éva szerint is „lehetetlen időpontban”, délelőtt 10 órakor kezdődött.

Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Ekkor egy új ötlettel álltam elő, hogy ezen mesékből úgynevezett „Mesedélutánokat” szervezhetnénk nemcsak iskolákban és könyvtárakban, hanem öregek otthonában is. Így megszerveződött egy úgynevezett alapcsoport a következő résztvevőkkel: Monoki Kitti, Kocsis Kinga, Illyés Regina, Varga Noémi, Kovács Orsolya, Karikó Alexandra, Kovács Evelin és Ladányi Erika. Azonban ez a kis csapat kibővült kisebbekkel.

   Még az időjárás is kegyébe vette az alkotókat és a bemutatót. Az aznapi szél sem kapott bele a fotókba, az illusztrációkba, a megzenésített versek kiírt szövegébe, melyeket kézzel írtunk ki és tettük mindenki által olvashatóvá és elérhetővé. Kellemes hangulat, nagyszerű napsütés csak növelte a versek értékét, átérzését. Mondhatom, hogy a katarzisát.
   Egy hely, mely sokaknak sokat jelent, mely megállítja az embert a mindennapi rohanásban, mely üdvözli az idelátogatót, a hitét vallót.

A rádiót tekergetve, napjaink műanyag-zenéjének dalszövegeit hallgatva meglehetősen ritkán juthat eszünkbe a művészet szó. Legfeljebb azon gondolkodhatunk el a „Szeretlek téged, kedvesem / Szeretlek téged, jöjj velem” kaliberű szövegek kapcsán, hogy a boldogult emlékű Szabolcska Mihály bizonyára nagyon foglalkoztatott dalszövegíró lenne a 21. századi magyar könnyűzenei piacon.

Szegvár büszkeségei, a Durbincs bábcsoport válogatott bábelőadásaiból színes csokrot készített a bábozást kedvelőknek „Négy évszak meséi” címmel. Az esemény 2009. október 25-én, egy borongós ám vidám vasárnap délután került megrendezésre a szegvári Művelődési ház nagytermében.

Valódi alakváltó hölgy kilétéről hullt le a lepel november harmadikán este, a szegedi Millenniumi Kávéház klubhelyiségében. A fotókiállítás-megnyióval kezdődő est irodalmi részének vendége ugyanis Sándor Zoltán, Muzslai származású, Szabadkán élő újságíró, író volt, akinek egy verses és két novelláskötete után Emese címmel megjelent regénye került górcső alá. A rendezvény koordinátoraként a szerzővel való beszélgetés során elsősorban azt igyekeztem kideríteni, kit, milyen entitástis is rejt valójában ez a talányos regénycím.

Dr. Praznovszky Mihály, aki a veszprémi könyvpremier előtt heteken át együtt járta Erdély településeit a szerzőpárossal, könyvbemutatókon közreműködve, szinte megrészegülve Székelyföld vendégszeretetétől, lelkesedve szólt arról, mit jelentett neki, hogy lépten-nyomon személyesen találkozhatott mindazzal a szellemi-lelki és épített művészeti értékkel, amelyről korábban csak tanulmányai során, s könyvekből voltak ismeretei.

Tisztelt Szerkesztőség!
Mellékelten küldöm helyszíni tudósításomat abban a reményben, hogy formai okból nem utasítják el. Fénykép ugyanis nem készült az eseményről, és félek, Erémi úr ahhoz sem járulna hozzá, hogy
pályázatomhoz - melynek benyújtásához nagylelkűen hozzájárult –a költőről készült egyéb felvételt csatoljak. 
Tisztelettel: Stummer Attila