Ha valahogy túl lehet élni ezt a gyomorrontásokkal és megfázással terhes időszakot, az egyedül az olvasás. Az alábbi néhány új könyv méltó az érdeklődésre. Nemcsak azért, mert – noha a Nagy Magyar Kánon alig veszi észre őket – ezeket a könyveket olvasni jó, hanem azért is, mert szépek és fontosak, mert jobbak, többek leszünk általuk.

A Távkertek, az Ezredvégi beszélgetések, a Levelek tengere és A Ladomi lelet című művek szerzőjével, Böhringer fordítójával, az esszé egyik magyarországi fenegyerekével beszélgetett Weiner Sennyey Tibor könyveiről, 21. századi régészeti leleteiről, a Dalai Lámáról, kereszténységről és családról.

Egy alkalommal leültünk a Napvárosban a Grand Caféban és beszélgetni kezdtünk mindezekről. Rögzítettük a beszélgetést, leírtuk és aztán átdolgoztuk. Most közreadjuk, hátha kiderül belőle pontosabban: ki az a Tillmann? Hiszen az én kis levelemből valójában az derült ki, hogy szerintem ki Ő.

A „recycle” rendszer napjainkban egyre aktuálisabb kérdéseit járta körül a fesztivál első napja szerdán a Petőfi Irodalmi Múzeumban, melynek során Franz Kafka Átváltozásának újrahasznosítására is sor került.

"Most bele lehetne menni, hogy mi is a komolyzene, mit érthetünk a válságán. Rövidre vágva mondanám, hogy a klasszikus zenével szemben a populáris zene kétségtelenül jobban hódít. Ennek több oka lehet, például a populáris zene meri használni a sematikus harmóniákat, meri összekeverni a műfajokat és stílusokat, míg a klasszikus zenében ezek főbenjáró vétségek.  Nem azt mondom, hogy a klasszikus zenének utánoznia kellene a populáris zenei mintákat, de ha nem történik azonnali paradigmaváltás – ami nagy csoda lenne –, a klasszikus zene múzeumba vonulhat." - Weber Kristóf - kortárs zeneszerző - 50 éves. Ez alkalomból közöljük Borbély Szilárd versét és Tillmann J. A. interjúját a művésszel. A beszélgetés után rövid részletet is meghallgathatnak Weber egyik darabjából.

 Tanítói ténykedése - tanítványok és kollégák, t.k. Hannes Böhringer tanúsága szerint - eredményes volt. Ebben az a ritka képessége játszott közre, mely a tradíciók eleven képviseletét a mindenkori új iránti éber figyelemmel tudja társítani. Az előbbire Szabó Lajos sajátos biblicizmusa vezette, mely a dialógikus gondolkodókhoz - Buberhez, Rosenzweighez és - a közelmultban magyarul is megjelent - Ferdinand Ebnerhez hasonlóan az Én-Te-Szó alaprealitásából indult ki.

"Ez a sziget nem akármilyen sziget: egy olyan sziget, ami a szívünkhöz nőtt. Nem lakatlan, mint robinzonádjaink vágyott délszigete, hanem népes. Viszont könnyen körüljárható, így aztán szigetszerűségét nem nehéz belátni. Amit egyébként a szinte minden pontjáról látható tenger is elég nyilvánvalóvá tesz." – írja Tillmann J. A. kiállításmegnyitójában.