Vers és Valóság

A teremtés első pillanata – Géczi János kisesszéje Lukácsi Ákos Izland-fotóihoz

Lukácsi Ákos - Caldera-Kaldera - Izland

A kényes hangulatokra vágyó Teremtő a művészek eljárását használta: egységessé alakította, homogenizálta az egykor amúgy maga teremtette, részletekben bővelkedő, tagolt látványt.

A hónap alkotója – Várnagy Ildikó: Keletnyugat

Várnagy Ildikó - Keletnyugat

A kínaiak úgy gondolják, könnyű világra jönni és elmenni is könnyű. Én úgy gondolom, jönni könnyű, menni nehéz. Lassan megszokjuk és megszeretjük az életet.

Szentiván – Sorsforduló: fények és árnyak – Várnagy Ildikó esszéje

Igazad van, Pascal, az értelem lassan működik, mert sok szempontot kell figyelembe vennie, az érzelem egy pillanat alatt dönt és mindig kész a cselekvésre. Én lassan működöm, pedig nekem is vannak érzelmeim.

Várnagy Ildikó – Üvegburában – távoli beszélgetés Sylvia Plath-szal

Ahogy öregszünk, kerékbe tör minket saját felnőtt egyéniségünk, mondod. Nem olvashatunk el minden könyvet, nem élhetünk végig minden életet. Sorsunk korlátoz, kiabálod megint. Mindenkit korlátoz a saját sorsa. Engem ez a tény megnyugtatott.

Verstörténés – A lélek örömei – Prágai Tamás esszéje Babics Imréről

verstörténés - Prágai Tamás Babics Imréről

Babics Imre megírt mintegy nyolcszáz oldal prózában tördelt hexametert. Ezzel a munkával akkor is foglalkoznia kellene a média irodalomra szakosodott vékonyka szegmensének, ha a könyv egyik gondolatmenete nem éppen a „szakrális terror,” más szóval a „líraviláguralom” bevezetése lenne.

A hónap alkotója – Várnagy Ildikó szobrászművész – A magát elrendező igazság

A műnek talán lesz ideje várni a megőrzőkre. Ki tudja várni, míg az őrzők betérnek az ő igazságába. A mű segít az alkotónak és az őrzőnek is. A mű a magát elrendező igazság valamilyen alakban, egyúttal az igazság megőrzése is.

A hónap alkotója – Sós Dóra: Laniakeia – elbeszélés

Sós Dóra - Laniakeia

Nekem az akvarisztika fájó tapasztalat. Itt, ahol a világ véget ér, túlságosan valós. Az akváriumtudósok a börtönhalak szakértői. A tengerbiológusok a szabadhalak ismerői. És nekem mindkettőhöz túl sok közöm van.

Havon madár jár – kortárs magyar költők újévi versei

Majd elkövetkeznek arany
kürtjei és csillagai
a születésnek, a halálnak,

Hans Sachs – Eldorádó

Hans Sachs 
Eldorádó 
 
Eldorádó száz csodája
minden lusta régi álma.
Karácsonytól hét mérföldre
fekszik csodás, kincses földje,
három mérföld roppant vastag
kásahegyet kell ám annak
átrágni, ki ide készül.
S ha átrágta magát, végül
Eldorádó száz csodája,
mesebeli kincse várja.
Kalácsból van a háztető,

Decemberi hold – Csepcsányi Éva vers/képei

A csóré gallyak mint jajgató cigánylányok forognak ugyan
ki vetne ügyet rájuk a paplak eleji vén fenyők összehajolnak
zúgásuk kerek idegen honnan szállhatott magjuk a föld agg
mint a mondák mohó ágak marnak a Hold puha testébe

Karácsonyi verskoncert

Az Irodalmi Jelen és a Tat Galéria szeretettel meghívja kedves Olvasóit, Látogatóit α című karácsonyi verskoncertjére 2014. december 19-én este 7 órára a Tat Galériába (Budapest V., Semmelweis utca 17.).

Határ Győző 100 – Kántor Zsolt: A magyar Goethe – H.GY. önéletírása

Gyémánt László portréja Határ Győzőről - részlet

Történészek szerint a 19. század az első világháború nyitó puskalövésével ért véget, s mivel jómagam Gyomán ezzel a puskaropogással ébredtem létre és valóra, történelmi szempontból egyívású vagyok a századdal. – Curriculum vitae, 1995

Senki ideje – 1989. november 9-én 23 órakor rés nyílt a berlini falon

Maga még nem hallotta, hogy a huszadik század 1989-ben, egyik napról a másikra véget ért? – Véget? – bámult el Dongó Fabricius. – Hát akkor ez, ami most van, az micsoda? – Ez a senki ideje – mondta most már kissé idegesen az ápoló. (Orbán Ottó)

R-ősz – „Obszcén Ocsmányságok Tára” – Corpus, Flamma, Morbus animi

A síma fejű kígyó, aki megkísértette Évát a Paradicsom kertjében, valószínűleg ugyancsak kalbász alakú jelenség volt. Nincs nő, ki ellent tud állni ennek a kígyónak, legyen hurka, kalbász avagy szafaládé formája. (Faludy György: Pantagrüel)

Szív lándzsahegyen – '56 október – vége/láthatatlan

Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc)

Oldalak