Novella

Eredményhirdetés és egy kis statisztika

A zsűri visszavonja az I. díjat a Naftalin című novellától, mivel utólag kiderült, a szerző szabálytalanul változtatta meg írását. A továbbiakban a díjak a következőképpen alakulnak:

Kenguruk a Körúton – Az Irodalmi Jelen 2009-es pályázatának válogatott novellái

      Kenguruk a Körúton     Az Irodalmi Jelen 2009-es pályázatának válogatott novellái      Megrendelhető: az IJK-shop-ban     

Retusműhely 8. Rézi a vödörrel

 A világ prózairodalmát át- és átjárják a vándormotívumok, az egyetemes kultúrszimbólumok,  mégis az adott szöveg és történelmi, művelődéstörténeti hátterük, ennek megfogalmazása (kibontása) dönti, mennyire élő a vándormotívummal operáló írás. A gyakorlat szerint akár irodalmi korszakonként feltámadhat egy-egy motívum. Értékéből le se von, hozzá sem ad, mindösszesen arról van szó, a "helyzet" ismerős, de az olvasó dönti el, mennyit kapott – helyhez, időhöz, viszonyokhoz képest – a korábban látott képlet.

Retusműhely - 7. A hívők kegyelme

Amikor az olvasó váratlanul ilyesféle novellába fut bele teljes homlokkal, és nemigen képes első olvasatra mit kezdeni vele, hiszen egyfelől túl személyes, másfelől túl általános, óhatatlanul felteszi a kérdést, önéletrajzi indíttatású, netán talált ötlet a téma. A második olvasat után két dolgot tart lehetőnek, és ki is egyezik magával: ha önéletrajzi alaphelyzetű történet, akkor el vagyon pocsékolva az esély. Gyerekhalál, és nem mellesleg a házasság totális beomlása (azaz a létezés lényegei) aligha úszható meg egy bármilyen veretes, Istennel társalgó novellával. Ha a másik lehetőség a valóság, talált ötlet, akkor hittérítő szöveg, Isten mindent jobban tud, és azt mindig jobban tudja. Ha így, akkor nem érdekes. A hit nem alkalmaz fakezű térítőt.

Retusműhely 6. - Férges virág a szerelem

A szerelmes prózaíró türelmesen megvárja, míg elmúlik az egyik szerelem, jön a másik, a másik szerelem összerázza odabent az elsőt, kiemeli, rávilágít meghatározó pontjaira, olvasható és élvezhető dialógusokat szül alá, olvasható, és az olvasó számára élvezhető határhelyzeteket választ a sok-sok érdektelenből. Az előző szerelem őrjítő tárgya puszta novella-alappá nemesül.  Az előző nő illata, érintése eltűnik, a mindent összekuszáló vágy is. Utat enged, hogy megfogalmazzuk. 

Retusműhely 5. Elpillangózott próbadugás(ok)

Fogalmam nincs, mi itten ez a sok hitves-hitvesi, és bár figyelek, megközelítő elképzelésem nincs, mi volna a „kezdetben csilingelőnek tetsző bariton”. Különös bariton. Ugyanis a szerző a két szimbólummá emelt tartozék – pityegés és az elhajtott férfi – mögé Éva örök (és átkos) kíváncsiságát, tudásvágyát szorítja (milyen lehet a többi?). Profánabbul: a pénztárosnő dugni akar, mert. Nem derül ki, miért nem a férjjel, miért az öltönyös vásárlóval, a biztonsági őrrel, a hentesfiúval, egyebekkel. A balesetet, mármint hogy dugni akar, de azonnal, és tömegekkel, ráfogja a nyuszira (a sörre).  

Retusműhely 4. Az álomvadász

Bevallom, nem vallom, a szerző levele érkeztét követően erősen gondolkoznom kellett, melyik is a két írás. Nem emlékeztem rájuk a cím felől. Előkeresve aztán már igen. Jó kis tárcanovella. De ezen túl aztán semmi. Tárca, amit az ember hümmögve elolvas a reggeli kávé mellé, és elfelejti. A tárca és a novella lényegi különbsége, hogy a tárca az „eladhatóság” felől, a novella a valóság felől íródik. Amíg a tárca azzal, hogy általánosít, egyszerre semlegesít is, a novella az egyedi felől karakterizál, messziről felismerhető kontúrokkal rajzolja a választott alanyt, esetet. 

Retusműhely 3. - Az őrült

Az őrültet első olvasatra kiszúrtam. Tele suta közelítéssel, ismétléssel, bizonytalansággal, ugyanakkor egy penge női (remélem) szem szikrázó megfigyeléseivel, olyanokkal, amit csak női (remélem) radar fog a világból, lát és ért meg, képes megfogalmazni, képes helyzetbe hozni, béapplikálni egy – amúgy – igen egyszerű kis történetbe.  

Retusműhely 2. Viszlát, Apu!

Jó, szép, fontos dolgozat. Megható, közben racionális, tárgyilagos, szinte fád az utolsó bekezdésig. Ügyesen megoldja az egyes szám első személyű narráció problémáját, valójában fel se tűnik, nem teszi nehézkessé, a novellát menet közben mozgatja az apró, finom megfigyelések sora. De rendesen meg kell csinálni. Néhány technikai malőr, talán a gyakorlatlanságnak köszönhetően, de amúgy minden rendben. 

Retusműhely 1. - Súlytalan hullám

 Az első fecske az IJ Retusműhelyéből, a novellapályázat anyagai közül. Szeretném felhívni a figyelmet jóelőre: számomra a szerzők nem léteznek, a monitoron megjelenő írást látom. És minthogy rossz novellával soha életemben nem kedveskedtem, nem beszéltem vele zsurnálmagyarul, eztán sem teszem. Majd a jókkal, jobbakkal.A szövegben különféle háttérszín jelöli a matéria furcsaságait. A piros mondatok a restaurátoré. OZ 

Kit takarnak a díjazottak jeligéi?

Kérjük a díjazottakat, hogy az ij@irodalmijelen.hu címre küldjék el számlaszámukat (bank neve, IBAN-kód), hogy át tudjuk utalni nyereményüket.Mindazok, akiknek írása ki lett válogatva az antológiába, küldjenek magukról egy fotót és rövid életrajzi adatokat (születés éve, helye, foglalkozás, megjelent kötetek stb.) a szerkesztőségbe (ij@irodalmijelen.hu ).

Szavazás június 28-ig

2009. április 19-én 13 órakor

Novellapályázat: Válogatott 55

Pályázó Hölgyek és Urak!A novellapályázat kiírásának megfelelően a zsűri a beérkezett novellák közül kiválogatta a legsikerültebb írásokat, amelyekből antológiát jelentet meg (Irodalmi Jelen Kiadó) a Karácsonyi Könyvvásárra. A díjazott öt írás értelemszerűen az itt felsorolt ötvenötből kerül ki (emlékeztetőül: eredményhirdetés június 30-án), lehet találgatni.A címlista sorrendje véletlenszerű.

Jelige: KÜLÖN VILÁG – Tanulmányfej

– Minden fej egy kaptafára készül, arányaik megegyeznek. Figyeljük meg a modell fejtartását! Kissé félrebillen. Ennek megfelelően kicsit ferdén, majdnem átlós irányban meghúzzuk az arc tengelyét. Ezután megrajzoljuk a fej formáját, amely majdnem minden esetben ovális. Ezt két, a tengelyre merőleges leheletfinom egyenessel három részre osztjuk. Egy kettős kereszthez hasonló ábrát kapunk.

Jelige: KÜLÖN VILÁG – A világnak fordulásáról

– Gipszbe van a praclija! – gúnyolták.– Adj tanácsot! – fordult hozzá a szavaló. – Hol javítsak még a poémámon?– Sehol – búgta a poéta. – Ne javíts rajta. Dobd el!Illatos öklüket rázták, mint pap a füstölőt.– Tévedés ne essék – fordult most a költő a szavalóhoz –, én csodállak Téged.

Oldalak