Olvasónapló

Túlvilági minilexikon

Kabdebó Tamás új műve, az Afterlife? (Túlvilág?) hófehér, fényes papírkötésben, angol nyelven jelent meg. Szép könyv, jó kézbe venni. A belső oldalak folytatják a fehér-fekete hangulatot: a selymes tapintású vastag oldalakon levegősen elhelyezett hosszabb-rövidebb szövegek a halál utáni létezés lehetőségeiről.

A 82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok újdonságai

 
Írók és olvasók legnagyobb magyarországi ünnepe a Könyvhét. Az Irodalmi Jelen olvasói már találkozhattak Könyvheti körkérdésünkkel. Most a 82. Ünnepi Könyvhét és 10. Gyermekkönyvnapok újdonságainak listáját tesszük közzé. Szerzővel, címmel, kiadók neveivel, oldalszámokkal és a könyvek áraival együtt. 

Télvégi esték Bródy Sándorral

Az olvasót magával ragadja a Duna-part, a redakció bohém világa, Sebők Dénes, Szera munkás-szegénysége, villogó erkölcsei. Fátyolként vonja be ezt az idillt a főhős belső bizonytalansága, ki felismerve és élve az érvényesülés lehetőségeivel elfordul saját belső jobbik énjétől, és egy könnyebb útra lép. 

Selyem és bársony, avagy novella-bonbonok Hunyady Sándortól

Hogyan éli meg Olga, egy bankban dolgozó, igazán konszolidált és modern gondolkodású kisasszony egy végzetes ámde gyógyítható betegség kúráját egy pazar, hegyvidéki gyógyszállóban? Feltűnik a szerelem is egy fess síoktató személyében, de a mű oly keserű, mint bonbonok között a karamell. 

Novemberi olvasónapló 2009.

Karinthy Ferenc már irodalomtörténet. Ha irodalomtörténet, akkor legyen irodalomtörténet Cserna-Szabó András módra. Az idén jelent meg a Mérgezett hajtűk. Mit tagadjam rajongó vagyok a Puszibolt óta, de ettől a „tankönyvtől” féltem. Erre Cserna-Szabó valami olyat tesz, amitől köpni-nyelni nem tudok. Novellát ír íróról és művéről, ráadásul olyanokról is akiknek csak a nevét hallottam. Asszem Ottlikot kellene olvasni, meg Sade márkit. Kedvet csinált hozzá, bár az utóbbival már egyszer próbálkoztam, akkor nem tetszett… 

Olvasónaplók - beköszönés Karácsony másnapján

Olvasunk régen vágyott regényt, gyűjteményes kötetet, gimnazistaként elbliccelt kötelező olvasmányt, művészeti albumot, elveszített, kölcsönadott, költözésben-válásban elkallódott, újra szem elé keveredett régi könyvet: Rejtőt, Móriczot, Kosztolányit, de Kemény Zsigmond veretes magyarján és Tömörkény gyöngysorán át a mai ászokig: Garaczi Lacit, Závadát, Esterházyt.   Az oroszokat, az amerikaiakat, a köztes kis és nagy irodalmi népeket nem is mondom, csak olvasunk.