Költészet

Hullámok tükrében – Böszörményi Zoltán verse

De ha a meddő próbálkozások órája lejárt,
s a kérges gond fölé zömök felleg hajol,
látod-e, mit vontat:
gyermekkori emléket

A mindenség bélése kívül – Török Panka versei

Hálóingben, szárnyakkal
ülök háztetődön
a tömör semmi fölött

Vargaváros – Fekete Vince versei

A feszültség feloldására hétvégeken belesír vagy
halkan belesóhajt az éjszakába, amikor késő éjjel, a
Csillagból hazafelé tapogatva, kérdezz-felelek alapon
a vándorfelhőkről, az ablak alatt síró akácról esik
szó a nótákban.

HETVENre – Nagy Zopán verse

Ember lenne e vers-gyermek,
ezen elengedett nyers test (ez nem lehetetlen):
reggelre ember lehetne…
Ember lehetne reggelre!

Hannibal Lecter levele Starling ügynökhöz – Farkas Wellmann Endre verse

a bűn mögött csak emberarcok vannak,
az eszméken túl, hol eszmék nem lehetnek,
mi húsból van, arra ne merjen fogadni

Tizenkét nem fogadott hívás a hazától

verses rezümé a kolozsvári március 15-i slamműsorról

Esőkarcok – Ilyés Krisztina versei

álmatlanság topog
a fejemben
kapcsold le a fényt

Édesanyámnak, virág helyett – Varga Melinda verse

Születésed napján sokan
székelyruhát vettek magukra,
ünnepi misére mentek,
és kokárdát tűztek a szívük fölé,
március idusán,
forradalmi napon
csak a különleges anyák születnek

A költő hazája – hazafias versek klasszikusainktól

S a nyilt szivű nép, melyet ott talál,
Vele érzésben és nyelvben rokon;
Dala e nép közt ajkrul ajkra száll,
Örül vagy sír az édes hangokon

Az elmaradt világháború – Vörös István versei

Petőfi 92 évesen hal meg
1915-ben, a Nyugat új számát
lapozgatva. A Duna fölött
léggömb repül, a temetésen
megjelenik I. Iván király.

A fásult kebelnek nincsen költészete

Varga Melinda verses beszámolója Horváth Benji, Nagy Kata és Tolvaj Zoltán könyvbemutatójáról

Csak én gondoltam a hóvirágokra – Acsai Roland nőnapi verse

Fél öt volt. Aznap te olvastál fel
A templomban. Az olvasmányban
Az ég madarai és a mezők liliomai szerepeltek –
Csak én gondoltam a hóvirágokra.

A nők bennem – Tamás Dorka nőnapi verscsokra

mi vagyunk a nem illik így ülni szoknyában lányok
a mondat megtanít félni testünktől
előbb reszketünk, mint sétálunk
buliból hazafele lenyaljuk a piros rúzst
másnap a kerti rózsa belénk szúr

nem értjük az átkot

A haszontalan táska – Böszörményi Zoltán verse

számukra érték lett volna-e az a fránya táska,
vagy csak a globalizált és elidegenedett ember szimbóluma,
amolyan Ginsberg-féle álom,
kiáltás az angyalfejű hipsterekért,
hogy kapcsolják már rá a csillagdinamókat
a mennyei éj gépezetére.

Vízszintes ország – Alekszandr Viktorovics Jerjomenko versei Lángi Péter fordításában

Bár a Bajkált sötéttel befedd!
Költészetünk, az egészet fojtsd meg!
Kit a gáz halálra mérgezett,
nem mond már feletted soha verset.

Oldalak