Költészet

Állatok téli ködben – Izsó Zita versei

néha felpróbálja az útra kelők lábnyomait,
mint a kisgyerek az anyja cipőit.

Gradatamente – Vesztergom Andrea verse

s ahol az éggel végül összeér:
agyonmosott farmerszín a csipke

Az Einstein-Rosen híd alatt – Szokolay Zoltán versei

A szerelem
óvatosan lép a házba,
idegen férfi sötét bútorai közé,
látszik, hogy nem ismeri a járást,
hosszú hajával takarja hátán a szárnycsonkokat,
fehér bőrpántos szandálját kezébe véve,
mezítláb halad a márványlapokon

Carbonaro – Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül

"Mióta Caprin jártunk,
medve-bátyám már nem is búskomor.
A fellegeket nézi gyakran.
Szivarozgatva nézi őket,
s a hullámokat meg a nőket,
s már nem olyan nagy patrióta.
Ahogyan mondom, Capri óta."

Vízmunka – Bíró Tímea versei

szorongatom a kulcscsomót

az átvizesedett kabátzsebben

mint aki ölni készül

de nincs hozzá fegyvere

Relax – Horváth Benji verse

És a Margithídnál megérzed a téli holdat,
amíg fejedben üti a zongorát Thelonious Monk,
pilótád. Nem találsz benne hibát,
ahogy dúdolva újra repülőre szállsz.

Határeset – Hegedüs Benjámin Jutas verse

Nekem az éji ég marad
jegyzett tartalomnak,
s pontként némi csillag,
repülőgép az égen

Nehézségi erők – Simon Adri versei

nem történhetne meg ott sem, a Holdon, hogy egy
végeláthatatlan, kietlen, hanghullámokat sem továbbító,
csak a fénnyel szemben tehetetlen, mínusz 273 fokos,
azonnal ölő világegyetembe kiszálljunk a vonzásköréből.

Történhetett volna másképpen is… – Vaszilij Bogdanov versciklusa

S mi ez az eufória, a halál közelében?
Míg néz az ember, hall, érez, tapasztal?
Nem, a föld tényleg összehasonlíthatatlan.
Micsoda földrészek! Tengerek! Bizarr éden.
A szenvedéstől már-már beszakad az asztal.

Foneopátia, szókrátétellel – André Ferenc szonettkoszorúja

csak az lehet tiéd, mit felköhögsz.
csaholnak kint a legnagyobb kutyák,
bent magadhoz sincs elég közöd.
vesédbe égett rég az alkuvágy.

Öröktűz – Géczi János versei

Néhány nappal később kivirágzott a fa,
hogy felakasztotta magát rá az ifjú
a bűntudat kötelével.
Beszélik, hét se kellett, s elhulltak
a szeplőnyi szirmok.

Magány-asszociációk – Lennert-Móger Tímea versei

vedlő bőrünk-
ből
ostort sodornak
hátakat vagy lovakat ütnek vele
hátakat vagy lovakat ütünk vele
generációk halnak bele
mire megtanulok élni

Kései – Lackfi János verse

Elléptél a ködbe előlem! Míg éltél, sose tettem ezt meg,
de halálod után bátor lettem, most először letegezlek.
A vállamon ülsz, a hajamban alszol, máskor motyogsz fülembe,
s ha kérdem néha, mi van veled, nézel rám: hát mi lenne?

Oldalak