Költészet

Hársak alja – Oláh Jánosra emlékezünk

Oláh János fia, Lackfi János a közösségi oldalán a Hársak alja című Oláh-verssel köszön el édesapjától. Az Irodalmi Jelen is ezzel a verssel emlékezik és búcsúzik az írótól.

Ovidiushoz – Eszteró István versei

Szállhat, Mester, a szó át a határon is,

Még nyelvet kihalás nem fenyeget, habár

Néhol háza mobil, szíve merülne le,

Bocs, most épp sms-t jelez.

Verselj a nyárra! – Szétkenődik az esőverte táj – Sárkány Tímea verse

kinőtted

az egy helyben maradást. egyre több

állomás mellett húz el a vonat kelet felé,

körútból, rakpartból, metróaluljáróból

építed újra a macskaköves udvartereket.

Pilisi remete – Csepcsányi Éva versei

égi utakon jelek. a madarak: földobott fekete szalagok.

az éj zsebéből kifordul a tél: gyűjteni kell gallyakat.

elhagy a táj.

Drakula bár – Alexandru Mușina prózaversei Szonda Szabolcs fordításában

Újabban elkezdett spanyolul tanulni. Amikor épp nem írogat, szappanoperákat néz. Arról ábrándozik közben, hogy szerelemre lobban iránta egy mexikói vagy kolumbiai drogbáró lánya, ad a gazdáinak százezer dollárt (mi az neki, bagatell), és felszabadítja a rabszolgaságból.

Az indián – Vörös István verse

Kikérem magamnak,
hogy barátaim és ellenségeim
ne tudjanak már verset
írni, mert feketére égett
az ujjuk az árulás
izzó acéltollát megragadva

Verselj a nyárra! – Szürke nyári ég – Böszörményi Zoltán verse

Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.

A lány, ha húsz – Tamás Dorka versei a Debütben

a lány, ha húsz már tud egy s mást,
leginkább azt, hogyan (ne) tegye szét a lábát,
ha véreskezű, kegyetlen
költőnő szeretne lenni.

Gyilkosozás – Hevesi Judit versei

törött karfa a világ
és az ülés is kényelmetlen
de nem volt és most sincs
előled hova menjek
mint sötétedéskor
megvadult őzek
nincsen bennünk isten

Carpe diem – Varga Borbála versei

s enyém csak amit magamból
teremtek:
a pillanat.

A magvető – Noszlopi Botond verse

a paprikapalánták egyébként is kényesek,
olyanok, mint minden palánta és érzés,
a semmiből jönnek, de mihelyst kissé kinyílnak,
már óriási elvárásokat támasztanak az élettel szemben:
ez kell nekik, meg az kell nekik,
és ha nem kapják meg, úgy állnak bosszút, hogy
kihalnak.

Para-sláger a hazáról – Laczkó Vass Róbert versei

feslett szirének
tenger vizétől ittas
fecsegő lányok
incselkednek
a bosszúszomjat habzó
poszeidónnal

MICHAEL FOLDES verse SOHÁR PÁL fordításában

A nyár fene egy szörnyeteg,
augusztusban főleg, amikor melegre számít az ember,
bár nem kemence-forróságra.
Viszont ez kedvez a hajléktalanoknak,
akik, a mondás szerint, tükörtojást sütnek az aszfalton,
vagy a csatorna vasfedelén
eldobott pizzamaradékot melegítenek fel.

Oldalak