-
Irodalmi Jelen
Hold-piercinget csináltat az éj – Fövényi Sándor versei
A Margit-hídon Pest átmegy Budára,
ölelkezik a Deák és a Széna tér,
a holnap lassan rácsúszik a mára,
s Hold-piercinget csináltat az éj. -
Irodalmi Jelen
A semmi fiai – Vörös István versei
A semmi van. Az anyag elveszett.
A lélek ránk erőszakolja magát. -
Irodalmi Jelen
Az irgalom ellipszise – Böszörményi Zoltán verse
a gazdagságot szépséget
másra testálta
ne kísértse rang
(gőgös hatalom) -
kabai lóránt
Az irodalom veszélyességéről
álmomban szemét voltam,
mert írtam valamit és megjelent,
valaki, noha semmi oka nem volt rá,
magára vette — mintha nem az irodalom
veszélyességéről beszélnék annyit. -
Irodalmi Jelen
Madárnyelv – Szabó Dárió versei
A cinegék nyelvét tanulom,
amikor a rozsdás föld és
a fehér ég pillanatra összeér. -
Irodalmi Jelen
Ajánló Fenyvesi Orsolya Ostrom című verseskötetéből
A szem élettelen, a tekintet valódi. Igazi
oroszlán bújik a kőoroszlánhoz, végtelen
képek tűnnek át
a sötétségben tapogatózó ember szobrán.Képzeletem ismétli a véletleneket.
Nevem meztelen combomon csorog. -
Irodalmi Jelen
Kínai kétsorosok – Csontos János versei
Piros hajó setét vizen:
szétmállott időkből izenKínai kétsorosaival búcsúzik az Irodalmi Jelen Csontos Jánostól.
-
Irodalmi Jelen
A szabadság szép szerető – Ármos Lóránd versei
Mert a szabadság szép szerető, és
nincs más boldogság, csak a teste. -
Irodalmi Jelen
A jóság megfagyott a télben – William Butler Yeats versei M. Pálfy Erika fordításában
Ne nézz kegyetlen tükörbe,
A démonok kijátszanak,
Hamis képük pereg körbe -
Irodalmi Jelen
A költői verseny XIV. – Vasilij Bogdanov verse
Más dimenzióba
kiürült szívvel, elmével léptem át,
s azóta ott szobrozok a seholban. -
Irodalmi Jelen
Sziszifuszi kő – Lőnhárt Melinda versei
Szétpukkadt vízhólyag az ég,
hófehér tenyerén
naptükörtojás,
gomolygó ködfátyolcafatok,
ma is elmarad a havazás,
az álom fehér gyolcsot
sző körém. -
Irodalmi Jelen
Szarkatekintet – Udvardi Attila versei a Debütben
a legtöbb esetben őszintének látszom.
két szem, amiből egy fekete szarka
kilopta a tekintetet, most már övé, csőrével őrzi. -
Irodalmi Jelen
A távolság, mint üveggolyó – Lukács Flóra versei
A távolság köztünk,
mint giccses üveggolyó
kiszínezi a valóságot,
benne apró tárgyak, flitterek
és dobókocka idő. -
Irodalmi Jelen
Provokálok, tehát vagyok – Alexandru Petria versei Raoul Weiss fordításában
az író, aki nem provokál, olyan
mint az ivartalan here!
-
Irodalmi Jelen
A fa születése – Áfra János verse Kővári Attila festményeihez
Szilárdságod igazolás lesz az érkezőknek,
fölemelkedve évszázadok alatt uralni kezded
a lépteket, a biztonságot vesztő tájakat,
ahol egymást már kiabálva sem hallják
nehezedő levegővételek közt az emberek,
és észre sem veszik majd, milyen kitartón
felügyeled értük a szabadító enyészetet. -
Irodalmi Jelen
Elzárt repedés – Fellinger Károly versei
A remény használt persely
a felszentelt, vadonatúj templomban,
ahol a hívek a falak lebontására
gyűjtenek minden áldott vasárnap. -
Irodalmi Jelen
Az elveszített tekintet – Petőcz András versei
van még valami más is, mint a betonkemény föld,
amit feltörni lehetetlen, mint az elveszített tekintet,
ami eltűnt, és immáron nem jöhet vissza soha többé. -
Irodalmi Jelen
Kívánok boldog régi évet – Szőcs Géza verse
Megkapta boldog régi éned
E most kimúló, múló évet
Melyben 12 hónapigMint egy főbérlő ott lakott:
Éned mint hal vagy boldog lélek -
Irodalmi Jelen
Kék Radnóta – Vass Tibor verse
Anyám hol
mint akit szárny emel,
hol hanyattfeküdt házfal,
váltogatja kékjét. Zsírját sírva szívja fel az este.
-
Böszörményi Zoltán
De omni re scibili
Minél kitartóbban nézzük a semmit,
annál inkább megvilágosodik
létünk értelme