-
Irodalmi Jelen
Gradatamente – Vesztergom Andrea verse
s ahol az éggel végül összeér:
agyonmosott farmerszín a csipke -
Irodalmi Jelen
Az Einstein-Rosen híd alatt – Szokolay Zoltán versei
A szerelem
óvatosan lép a házba,
idegen férfi sötét bútorai közé,
látszik, hogy nem ismeri a járást,
hosszú hajával takarja hátán a szárnycsonkokat,
fehér bőrpántos szandálját kezébe véve,
mezítláb halad a márványlapokon -
Irodalmi Jelen
Carbonaro – Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül
"Mióta Caprin jártunk,
medve-bátyám már nem is búskomor.
A fellegeket nézi gyakran.
Szivarozgatva nézi őket,
s a hullámokat meg a nőket,
s már nem olyan nagy patrióta.
Ahogyan mondom, Capri óta." -
Irodalmi Jelen
Kulcsra zártam a suttogó gyerekkort – Laboda Róbert versei
itt apám a sziklakert
s benne én kövirózsa -
Irodalmi Jelen
Vízmunka – Bíró Tímea versei
szorongatom a kulcscsomót
az átvizesedett kabátzsebben
mint aki ölni készül
de nincs hozzá fegyvere
-
Irodalmi Jelen
A Káosz bújócskát játszik velem – Peter Gehrisch versei Mandics György fordításában
Világ-
Megálló és úszó-
Öv
A sötétben -
Irodalmi Jelen
Relax – Horváth Benji verse
És a Margithídnál megérzed a téli holdat,
amíg fejedben üti a zongorát Thelonious Monk,
pilótád. Nem találsz benne hibát,
ahogy dúdolva újra repülőre szállsz. -
Irodalmi Jelen
Határeset – Hegedüs Benjámin Jutas verse
Nekem az éji ég marad
jegyzett tartalomnak,
s pontként némi csillag,
repülőgép az égen -
Simon Adri
Nehézségi erők – Simon Adri versei
nem történhetne meg ott sem, a Holdon, hogy egy
végeláthatatlan, kietlen, hanghullámokat sem továbbító,
csak a fénnyel szemben tehetetlen, mínusz 273 fokos,
azonnal ölő világegyetembe kiszálljunk a vonzásköréből. -
Irodalmi Jelen
Történhetett volna másképpen is… – Vaszilij Bogdanov versciklusa
S mi ez az eufória, a halál közelében?
Míg néz az ember, hall, érez, tapasztal?
Nem, a föld tényleg összehasonlíthatatlan.
Micsoda földrészek! Tengerek! Bizarr éden.
A szenvedéstől már-már beszakad az asztal. -
Irodalmi Jelen
Foneopátia, szókrátétellel – André Ferenc szonettkoszorúja
csak az lehet tiéd, mit felköhögsz.
csaholnak kint a legnagyobb kutyák,
bent magadhoz sincs elég közöd.
vesédbe égett rég az alkuvágy. -
Irodalmi Jelen
Öröktűz – Géczi János versei
Néhány nappal később kivirágzott a fa,
hogy felakasztotta magát rá az ifjú
a bűntudat kötelével.
Beszélik, hét se kellett, s elhulltak
a szeplőnyi szirmok. -
Lennert-Móger Tímea
Magány-asszociációk
vedlő bőrünk-
ből
ostort sodornak
hátakat vagy lovakat ütnek vele
hátakat vagy lovakat ütünk vele
generációk halnak bele
mire megtanulok élni -
Irodalmi Jelen
Kései – Lackfi János verse
Elléptél a ködbe előlem! Míg éltél, sose tettem ezt meg,
de halálod után bátor lettem, most először letegezlek.
A vállamon ülsz, a hajamban alszol, máskor motyogsz fülembe,
s ha kérdem néha, mi van veled, nézel rám: hát mi lenne? -
Irodalmi Jelen
Minden hópehely – Acsai Roland versei
Ez lesz az első napom,
Minden hópehely felhővel teli,
Jégvirág nő a kézen,
Az eget pajzsként kell tartani. -
Irodalmi Jelen
Megőszültél a szülésben – Acsai Roland anyák napi verse
De nem csak a hajad,
A szíved is fehér lett,
Hópehellyel telt fészek,
Az időre tett lakat. -
Irodalmi Jelen
Bibinke és a darulás – Vass Tibor verse
Darukezelőül jó páran tudnak a földön dolgulók közül,
ők megtanulják felügyelni a jelnyelvet, ami nem bővül jelentősen,
a munka monoton út, hol ront holt korokon, fájón,
hol épít élőn, épül az ország, jobb lesz nekünk,
keddé válunk minden kedden, a maga nemes egyszerűségében
-
Hetedik éjszaka – Li Ho versei Herczeg Ferenc fordításában
Hollóhajú ifjú a szép
örömlányra bámul,
folyékony borostyánt isznak
kobaltkék kupából. -
Böszörményi Zoltán
Egy álom alkatrészei
Verebek viszik apró csőrükben az időt,
készülő fészkükbe szórják. -
Irodalmi Jelen
Mesék a kádból – Nagy Hajnal Csilla versei
És amit a miénkhez hasonló
mesék elején sosem
mondanak el: lesz majd egy
utolsó
óvszeres doboz, amit
együtt bontunk fel, de már
mással használjuk el