-
Irodalmi Jelen
Gumifák csöpögő árnyéka – Ilyés Zsolt versei
köztestet ölt a hiány
csak magába dőlhet a kardvirág
önkéjjel rág a gyomorsav
elvszerűen jön az émely
végtagoltan hadar a nyelv -
Irodalmi Jelen
Magaslatról rajzolt térkép – Balázs Imre József versei
A várak története egyszerű,
a várlakók nőnek bele, nőnek hozzá életekhez,
ez a bonyolultabb. -
Irodalmi Jelen
Hársak alja – Oláh Jánosra emlékezünk
Oláh János fia, Lackfi János a közösségi oldalán a Hársak alja című Oláh-verssel köszön el édesapjától. Az Irodalmi Jelen is ezzel a verssel emlékezik és búcsúzik az írótól.
-
Irodalmi Jelen
Ovidiushoz – Eszteró István versei
Szállhat, Mester, a szó át a határon is,
Még nyelvet kihalás nem fenyeget, habár
Néhol háza mobil, szíve merülne le,
Bocs, most épp sms-t jelez.
-
Irodalmi Jelen
Verselj a nyárra! – Szétkenődik az esőverte táj – Sárkány Tímea verse
kinőtted
az egy helyben maradást. egyre több
állomás mellett húz el a vonat kelet felé,
körútból, rakpartból, metróaluljáróból
építed újra a macskaköves udvartereket.
-
Irodalmi Jelen
Pilisi remete – Csepcsányi Éva versei
égi utakon jelek. a madarak: földobott fekete szalagok.
az éj zsebéből kifordul a tél: gyűjteni kell gallyakat.
elhagy a táj.
-
Irodalmi Jelen
Verselj a nyárra! – Acsai Roland – Nyári tankák
Hulló nyárfavatta
Úszik rajtad a partra. -
Irodalmi Jelen
Drakula bár – Alexandru Mușina prózaversei Szonda Szabolcs fordításában
Újabban elkezdett spanyolul tanulni. Amikor épp nem írogat, szappanoperákat néz. Arról ábrándozik közben, hogy szerelemre lobban iránta egy mexikói vagy kolumbiai drogbáró lánya, ad a gazdáinak százezer dollárt (mi az neki, bagatell), és felszabadítja a rabszolgaságból.
-
Irodalmi Jelen
Az indián – Vörös István verse
Kikérem magamnak,
hogy barátaim és ellenségeim
ne tudjanak már verset
írni, mert feketére égett
az ujjuk az árulás
izzó acéltollát megragadva -
Irodalmi Jelen
Verselj a nyárra! – Szürke nyári ég – Böszörményi Zoltán verse
Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért. -
Irodalmi Jelen
A lány, ha húsz – Tamás Dorka versei a Debütben
a lány, ha húsz már tud egy s mást,
leginkább azt, hogyan (ne) tegye szét a lábát,
ha véreskezű, kegyetlen
költőnő szeretne lenni. -
Irodalmi Jelen
Gyilkosozás – Hevesi Judit versei
törött karfa a világ
és az ülés is kényelmetlen
de nem volt és most sincs
előled hova menjek
mint sötétedéskor
megvadult őzek
nincsen bennünk isten -
-
Irodalmi Jelen
A magvető – Noszlopi Botond verse
a paprikapalánták egyébként is kényesek,
olyanok, mint minden palánta és érzés,
a semmiből jönnek, de mihelyst kissé kinyílnak,
már óriási elvárásokat támasztanak az élettel szemben:
ez kell nekik, meg az kell nekik,
és ha nem kapják meg, úgy állnak bosszút, hogy
kihalnak. -
Irodalmi Jelen
Verselj a nyárra! – A nyár cigánylánynak öltözött – Oláh András versei
tested rejtekéből hunyorogva
lestem lopott szoknyáját a nyárnak -
Irodalmi Jelen
Para-sláger a hazáról – Laczkó Vass Róbert versei
feslett szirének
tenger vizétől ittas
fecsegő lányok
incselkednek
a bosszúszomjat habzó
poszeidónnal -
Irodalmi Jelen
MICHAEL FOLDES verse SOHÁR PÁL fordításában
A nyár fene egy szörnyeteg,
augusztusban főleg, amikor melegre számít az ember,
bár nem kemence-forróságra.
Viszont ez kedvez a hajléktalanoknak,
akik, a mondás szerint, tükörtojást sütnek az aszfalton,
vagy a csatorna vasfedelén
eldobott pizzamaradékot melegítenek fel. -
Kemény Gabriella
Füredi emlék – Kemény Gabriella versei
azóta is ott fekszem
az ölében, belélegezve a kikötő felől érkező,
pálinkaízű szelet,
és újra meg újra elalszom, mert
szeretem, amikor felébresztenek. -
Irodalmi Jelen
Nyári eső lába – Becsy András versei
Itt majd rúgni kell
Be meg Fel
Mi meg, csatárok
Lihegve lótunk, futunk
Cselt szövünk, esünk, ordítunk
Jártatjuk a szánkat -
Irodalmi Jelen
Állatok téli ködben – Izsó Zita versei
néha felpróbálja az útra kelők lábnyomait,
mint a kisgyerek az anyja cipőit.