Költészet

Esti ég – Demény Péter versei

hajad rajzol furcsa metszeteket,
ahogy száll és száll az esti égen,
az élet szép, szörnyű véletlenében.

A két szemére vak kert – Böszörményi Zoltán verse

Míg leborulsz hamuba, porba,
s gyónsz a tovaillanó pillanatnak,
vézna bokraim alól leslek,
puha illúziókkal betakarlak.

Regénygúla – Füleki Gábor verse Babics Imre Gnózisa nyomán

Létnek széles sávjait ötvözi egybe a nagy mű,
szürke, sivár jelenünktől röppen az éteri síkig.

Egyedül a képzelet nem örgeszik – Papp-Für János versei

láthatatlan íveket rendezel vaksi kezeddel
a kereten túli semmibe.

Csoóri Sándor: Esztergomi elégia

Búcsúzunk a 87 éves korában elhunyt Csoóri Sándortól, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költőtől.

Állatkerti történet – Dorothy Hewett versei Turczi István fordításában

Elképzelem magam
százévesen:
ráncos krokodil, aki bárokban találkozik veled
szomorú hétvégék
lila fényében,
fejemet a válladra hajtom,
és vég nélkül vitatkozunk,
én a szigonyommal,
te a toldozott hálóddal.

Fazonra nyírt mesék – Lakinger Tibor versei

a sárkányt védetté nyilvánították az állatvédők,
az unikornist kilőtték,

most dísz egy svábhegyi villa falán.
a nagyablakon mesemondók bámulnak be,
játszótereken gyermekmosolyokat koldulnak.

Harisnyafiú – Szűcs Noémi versei a Debütben

Éberen fekszem, fantomsírást hallok a
falon át, remegő, nyüszítő állatokat

Szeret, nem szeret – Eszteró István verse

Jézus a tengeren, járdaszigetek között, elmosódott zebrán
lavíroz, várakozni kell a forgalmi dugóban mássalhangzó-
torlódás miatt, jelzők jelzőlámpája előtt, balladai
homályban araszolni visszafelé mellékmondatok utcáin

SPINOZA REDOUX – Böszörményi Zoltán verse

Milyen egyszerű. Meg kell határozni Istent,
s máris kizárhatunk minden mást,
azt is, amit Isten teremtett: a szubsztanciát.

Nyári útinapló – Payer Imre verse

Éjjel az erdő bokrai, fái
földre dobják álarcukat, és
vérszomjas ragadozókká válnak

Kamillasárga nyár – Birtalan Ferenc versei

fehérszoknyájú kamillasárga nyár

hazudom jó ez

de gyöngülő ujjaim közül kiperegnek az esték

csak a hold a szél az igaz

az álmok széthordják az ember gyöngülő testét

Verselj a nyárra! – Szemtanú – Szokolay Zoltán verse

Soha semmi nincs megtorolva,
csak megbocsátva, megbocsátva.
Csend van. Telihold vörös fénye.

Verselj a nyárra! – koordináták – Király Farkas verse

dombzöldbe bukott a narancs nap.

emlékké lett. felét magamban hordom.

Verselj a nyárra – vasak – Hyross Ferenc verse

nyár van, a fű benő a darabok közé, benő
a réseken, távolról zizeg, hallani lehet az
elektromos zöldet, aztán a kialvó izzást,
ahogy lassan beáll az éjszaka

Oldalak