Költészet

Chaplin a díványon – Gotha Róbert Milán versparódiái

a vers nem gyors-leves,
superglue sem ragaszthatja össze
a sorok közti hézagot.

Új évi köszöntő – Böszörményi Zoltán verse

parazsat szítva tüzeket gyújtva
lappangó álom ereje szálljon
derítsen eget a kétség felett

Az író, aki nem provokál, olyan, mint az ivartalan here!

Az év legizgalmasabb versképeiből válogattunk olvasóink körében népszerű költőinktől és műfordítóinktól, a versrészletek néhol dialógusba lépnek egymással.

Amit el kell mondani – Böszörményi Zoltán verse

Teremtsen ott csöndet, aki akar,
s van kedve visszanézni a talmiságra.
Ide bármi, csak a múlt ne költözzön vissza!

Az Irodalmi Jelen rendhagyó verskarácsonya

Minden ünnep
a múlt
jelen idejű ajándéka.

Átölel egy angyal talpig sztaniolban – Laczkó Vass Róbert versei

rossz hírek jönnek napkeletről
a bölcsek nem zarándokolnak
álmodoznak új bábelekről
számláznak mennynek és pokolnak

Világtalan csavargó – Karkó Ádám versei a Debütben

de tolvajnak nem mi születtünk,
hanem a harmadik, az az ismeretlen,
az a világtalan csavargó,
aki úgyis ott liheg a füledben
és lehallgat téged minden pillanatban.

Sötétkék bögréből iszom a tengert – Jász Attila versnaplója

Régóta gyanítom, hogy fa vagyok. Erős kéreggel,
de az évgyűrűk között a szerelem nedve kering.

Intimissimi – Böszörményi Zoltán verse

Milyen szépen hazudunk a világnak,
milyen mély meggyőződéssel magunknak is!
A valóság tetten ér bennünket, s felfegyverez,
ezernyi voltot sűrít ereinkbe a mutáló, képzelt sérelem.

Ugyanaz a ház – Lőnhárt Melinda verse

Ma újra varázsló vagyok,
Mézszínű borostyánkövem
Buborékából életre lehellek:
Teljesítsd kívánságom!
Bújj elő, te vezess, te
Segíts, ha kell, hetvenhétszer is,
Ami volt, újra látni kívánom.

Kolozsvári kikötő – Varga Melinda verstudósítása az E-MIL háromnapos irodalmi maratonjáról

A hajókat lengeti a kolozsvári kikötőben a szél,
egyszer volt egy tenger, hullámverését messzire viszi
a tél eleji szél, talán valóság, talán fikció,
valahol kikötött három Kárpát-medencei hajó.

Érzékek ablaka – Sirokai Mátyás versei

a fák antennái

közé lépve gyomrunk remegni kezdett,
és megindultunk az üledékek
réteglépcsőjén lefelé
a préselt, szilánkos, sokszögű mélybe.

Esküvő a T. tó partján – Szőcs Géza verse

Lobogott a vörös máglya,
működött a sötét mágia.

A korrupcióról: Böszörményi Zoltán verse

a korrupció legyen szentimentális megnyerő
pártütők között a legvulgárisabb pártütő
a vadak vadja
közönyt üldöző
a biztos pont mely kifordítja sarkából a világot
(mert ki szereti a bizonytalanságot)

Oldalak