Marcsák Gergely költő, verséneklő, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító alelnöke. Eddig három kötete jelent meg, a legjelentősebb a Fekete-Tisza című verseskötete, ami három rangos elismerésben részesült. Lengyel János beszélgetett a költővel.

Vajon mennyire rengeti meg a könyvszakmát a jelenlegi válság? Többen olvasnak-e a négy fal közé zárva? Számíthatnak-e a könyvesek – mind a fordítók, szerkesztők, korrektorok, grafikusok, mind a kiadók – adózási könnyítésekre? Milyen válasz érkezett a Demeter Szilárd miniszteri biztoshoz eljuttatott könyves javaslatcsomagra? – Gál Katalinnal, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökével beszélgettünk az átmeneti állapot nagy kérdéseiről.

Hogyan vigyük közel Esterházyt egy középiskolás világához, miként segít ebben az Egy nő, A szív segédigéi vagy a Fuharosok című műve. Irodalomtörténeti jelentőségű anekdoták, kedvenc mondatok, képeslapok és dedikációk az írótól. – Ma lenne 70 éves Esterházy Péter; az Irodalmi Jelen szerzőit kérdeztük.

„A nagyböjti időszak arra készít fel minket, hogy képesek legyünk elkísérni Jézust a keresztúton. Ez hitünk egyik legnagyobb próbatétele” – az Irodalmi Jelen szerzőit arról kérdeztük, hogyan élik meg a nagyböjtöt, milyen szerepe van ebben a mostani, kilátástalannak tűnő helyzetben az imának, az online követhető vallási szertartásoknak, működhet-e a klasszikus és kortárs vers imaként.

„A Teremtő lábnyomát kutattam, míg mások pertuban voltak vele” – Czigány György, Péntek Imre és Pósa Zoltán válaszolnak az Irodalmi Jelen nagyböjti körkérdéseire.

Márton Lászlóról nehéz elképzelni, hogy olykor pihen is. Pedig valamikor biztosan erőt kell gyűjteni a „mázsás” műfordítások és a súlyos témák ihlette regények között, de úgy tűnik, a pihenőidőben inkább drámákat ír. A hónap alkotóját arról kérdezgettük, miként csinálja mindezt.

Villáminterjúk az öt éve elhunyt Kertész Imréről.

Mit kérdeznénk Szabó Lőrinctől, ha kortársunk lenne, milyen rövid válaszverset írnának az Irodalmi Jelen szerzői a Semmiért egészen című versére, hogyan szerettetnék meg középiskolás diákokkal a költő líráját? 120 éve született Szabó Lőrinc – az Irodalmi Jelen szerzői válaszolnak rendhagyó villáminterjúban.

Medréből szomorúan kihajolt,
a fény fáradt hullámaira,
őszülő vízre horgolta az Írást.

Beszélgetés Deák-Sárosi Lászlóval a Libás Matyi és a Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata kiseposzok költőjével a művek megzenésített változatának CD-n való megjelenése és azok bemutatói alkalmával. A szerzővel Baka Györgyi beszélgetett.

Bánki Éva 1966-ban, Nagykanizsán született, egy Felvidékről kitelepített családban. Budapesten érettségizett, majd az ELTE magyar–portugál szakán végzett. A diploma megszerzését követően ösztöndíjasként hosszú időt töltött Lisszabonban és Santiago de Compostelában, a spanyolországi Galicia Autonóm Közösség székhelyén. Az első trubadúr, IX. Vilmos aquitániai herceg költészetéről írott PhD-dolgozatát 1996-ban védte meg. A Károli Gáspár Református Egyetem docense, az intézmény kreatív írás specializációjának egyik alapítója és kidolgozója. Szépíróként egy novelláskötete, két regénye és egy regénytrilógiája jelent meg eddig.

Miért nem olvasnak már verset a franciák, hogyan kerül egy Elzászban született francia bölcsész, műfordító és költő Erdélybe, miként kezd el magyarul verselni és műfordítani a kortárs magyar és román költészet remekeiből, és miért gondolja úgy, Keleten jobb élni, hogyan lesz a szellemi mestere Kolozsvár kultikus személyisége, Bréda Ferenc – Varga Melinda beszélgetése Weiss Raoul költő-műfordítóval annak apropóján, hogy az Irodalmi Jelenen januárban ő volt a hónap alkotója.

Az irodalmat csak úgy lehet kimozdítani a sarkaiból, ha minél több emberrel szerettetjük meg. Ez már egy kis forradalom! – Pethő Lorandot kérdeztük készülő, Graviton című verseskötetéről, korábbi műveiről, alkotói pályájáról.

A 2019-es Ady-emlékév talán legemlékezetesebb estjét szervezte meg, és számos más programmal építi az Ady-kultuszt. A Facebookon több mint tízezer tagja van Ady-csoportjának. Ady-filológiai és -ikonográfiai kutatásaival, felfedezéseivel már az Irodalmi Jelen olvasói is találkozhattak. Nagy Angéla nem hivatásos irodalmár, tiszta lelkesedésből szánta oda az életét Ady emléke ébren tartásának, de a szakmabeliekhez méltó módon végzi a munkáját. Interjúnkban arról mesél, hogy miként csinálja mindezt.

„Szerintem alapvetően az a mi nemzedéki élményünk, hogy pont akkor váltunk felnőtté, amikor kezdett kiderülni, hogy a rendszerváltozás utáni világ mégsem olyan vidám, biztonságos, szép és jó, mint ahogyan gyerekkorunkban, a boldog 90-es évek tájékán, a hirtelen nyakunkba szakadt demokrácia idején megszokhattuk.” – A hónap alkotójával, Kántás Balázzsal Laik Eszter beszélgetett sok más mellett a kritika jelenéről, valamint a költői „pályaelhagyásról”, ami azért mégsem teljesen igaz…

Úgy a húszas éveim végén elhatároztam, hogy csak olyasmit fogok leírni, aminek az igaz voltáról meggyőződtem. Nagyon kevés az, amit biztosan tudhat az ember, miközben én semmit nem akarok az utánam következőkre hagyni, aminek hiteléért személyesen nem tudom vállalni a felelősséget. Sok jeles szerző egész más poétikai alapvetést követ, de nekem ez lett a vezérfonalam. – Mezey Katalinnal költői és prózaírói munkásságáról beszélgetett Varga Melinda.

Van-e székely költészet, milyen a székely közéleti líra, meg tudunk-e küzdeni saját démonainkkal, hogyan motivál írásra a csend, miért fontos a humor, az önirónia – Muszka Sándorral interjúztunk eddigi költői munkásságáról.

Költő, szerkesztő, az Irodalmi Jelen kritikarovatának vezetője, de mindenekelőtt „simonadri”, akire nehéz nem odafigyelni, ha mikrofon elé áll egy-egy esten. Verseiből egyszerre árad a melankólia, a humor és a szenvedély. Hogy e három miként fonódik össze benne és a műveiben, többek közt erről beszélt munkatársunk, a nemrég Bella István-díjjal kitüntetett Simon Adri.

Sokáig úgy gondoltam, hogy a nyelvek más és más személyiséget hoznak ki belőlem, mintha a nyelvek párhuzamos univerzumokat nyitottak volna meg, melyek között ide-oda kellett ugrálni, váltani. Ma úgy gondolom, hogy nem a nyelvek tettek engem különfélévé, hanem nekem kellett megtanulnom, hogy miként hagyatkozhatom rá a saját világomra. A bolgár nyelv magával hozza, magában tartja a gyerekkor illatait. Olyan, mint amikor a nő felismeri volt kedvesét bőrének illatáról.

„Külső útjaink belsővé is válnak. A belső utak pedig meghatározzák a külsőt. Az írás időről időre visszanyert képessége valóban kegyelmi állapot” – vallja Dobozi Eszter, akit eddigi életművéről, költészet és próza, irodalom és társművészetek viszonyáról kérdezte Varga Melinda.