A tagadás helye – Polgár Kristóf versei a debütben

Világod, egy tüllrostos odú.
Kívülről is csinos.
Abban a fában én vagyok a daganat,
te meg virágporos szellők.

SPINOZA REDUX – Böszörményi Zoltán verse

Milyen egyszerű. Meg kell határozni Istent,
s máris kizárhatunk minden mást,
azt is, amit Isten teremtett: a szubsztanciát.

Egy alteregó vége – Király Farkas interjúja Bogdán Lászlóval

Akkor éppen nem lehetett leírni a helységneveket magyarul. A kézirat már a nyomdában volt, amikor telefonált Egyed Péter, hogy utazzak fel Kolozsvárra, mert meg kell oldjuk a helyesírási problémákat. Kitaláltuk, hogy a városokat a nevük kezdőbetűje jelölje: K, mint Kolozsvár, Cs, mint Csíkszereda és így tovább…

Duna–Tisza vagyok két tárt karommal – Faludy György versei

Bokám zsiráfnyak:
árnyék meg fény, ha nyújtózom.
A csempés udvar tükre rozsda:
belefejel a holdvilág.

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni

Sylvia Plath és Virginia Woolf találkozása

A kötet száz százalékig mai írásokat tartalmaz. Nem törekszik tökéletességre, nem akar senkit sem megmenteni. A néha fojtogató helyzeteket leíró novellákat a mesélés ősi ösztöne kapcsolja össze.

Másfél nap, harminchat óra – Oberczián Géza írása

Koppannak sarkaink a macskaköveken, egyszerre lépünk az üres belvárosban, összeáll a ritmusunk, szavaink visszhangoznak. Belém hasít a gondolat: kik vagyunk mi így együtt, és mi minden lehetnénk? Egy pillanatra elmerülök ebben, nem figyelek, észreveszi, elhallgat. Zavart csend, megállunk. Várakozásteli.

Janus Pannonius díjazott utódai, 2018

Átadták az idei Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, valamint a műfordítóknak – egy magyar és egy külföldi alkotónak – járó elismeréseket. Yang Lian kínai és Clive Wilmer angol költő akár találkozhattak is volna korábban Londonban, emelte ki Szőcs Géza, ám erre most Magyarországon adódott alkalmuk. – Összeállításunk a pécsi és a budapesti eseményekről, gazdag képanyaggal.

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni

Rovatok

Líra

Szálinger Balázs – Ötven rigyáci tesztpilóta

A városban felnőttek a gyerekek.
Reszkető kezű magánosoknál vannak a kulcsok,
Egy teljes nemzedék hiányát görgeti a szél.

Helyszíni tudósítások

Egy bolgár Párizsban – Tzvetan Todorov, a kultúrák révésze

Különleges egyéniség az irodalomelmélet hőskorából, aki sosem tudott franciává lenni, és megfordította az örökösen nyugatról kelet felé áramló kultúracsere folyásirányát. A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle „Tzvetan Todorov, a közvetítő” című számáról beszélgetett a Kelet Kávézóban Földes Györgyi Angyalosi Gergellyel és Z. Varga Zoltánnal.

Interjú

„Megtanultuk, hogy az érzéseket ki kell mondani”

Idén augusztus 16-án lett volna 90 éves Juhász Ferenc. Emlékének egyik őrzője és szüntelen megidézője a költő kisebbik lánya, Juhász Anna, aki épp tíz évvel ezelőtt kezdett irodalmi rendezvényeket szervezni. A legrégebbi Hadik Szalont követően mára számos helyszínen zajlanak irodalmi-művészeti műsorai. Mivel többnyire Anna a kérdező, őt kevésbé halljuk arról, honnan jött, merre tart, és milyen volt egy költőóriás családjában felnőni. – Interjú Juhász Annával.

Tárca

Hudy Árpád: Repkény soborsini módra

Nem kell messzire menned, a Maros festői völgyében, jó félúton Aradról Déva felé, a Soborsin névre hallgató helységben, kőhajításnyira egy igazi királyi palotától, a főutcán húzódik meg szerény homlokzat mögött egy múltból visszavarázsolt, de a modern komfortigényt is maradéktalanul kielégítő épületegyüttes, hangulatos kertet s pazar teraszt övezve. Ez a repkény helye.

Epika

Latens, no. II. – XXXVI. rész – Nagy Zopán regényrészlete

A Nagy Shunga-polip átöleli a sziklás partnál lubickoló éjjeli aktot, az illuminált, kreol múzsát. A mélybe rántja – és csiklóját szippantva kebelezi be teljes, ízletes vagináját… A költő hátulról úszik be a leány kitárt, nyálkás-nedves sejtelmeibe, a polip-cuppogástól síkosított barlangnyílásba… Bódulat, lebegés, orgazmus… Majd óriási kövekhez-ütődések… Újabb bordarepedés…

Kritika

Nincs hova hátrálni

Halmosi Sándor: Lao-ce szenvedélye

„Persze még mindig ott vannak a technikai fejlődés indukálta veszélyek: az elgépiesedés az emberi kapcsolatok elsivárodásához vezethet. Már gondolkodni sem kell, már egymásra sincs szükség, hisz ott az elektronikus eszköz, ami mindent tud, mindent helyettesít. De tényleg mindent?” – Halmosi Sándor verseskötetében Oláh András tett szellemi sétát.

Fűalatt

Abafáy-Deák Csillag: Egy képzeletbeli hídon járva – Kölüs Lajos: Csak egy nap a világ!

Zsimbi és Mayer Hella Revenire/Hazatérés című kiállítása hazatérés? Vagy inkább visszatérés, mert így is fordíthatjuk a ’revenire’ szót. Az elhagyott otthon, szülőföld meglátogatása inkább visszatérés, mint hazatérés. Valami visszavonhatatlanná vált, és az otthont, az akkorit már csak magunkban, a szívünkben hordozzuk, kitörölhetetlenül. És ha művészek vagyunk, alkotásainkban. Akkor is, ha ez nem tudatos.

Láthatár

Válasz nélkül – Szergej Pancirev versei

Találkoztunk, Istennő! A világegyetem űrében
Te voltál az alig-hang, amelyet követtem.
És ma – márványban, sétányán
a nyári kertnek.

Debüt

Közös ügyeink – Gorondy-Novák Márton novellája a debütben

Megtelt a kettes sáv, szinte alig maradt hely, a köteleken is adószakértők csüngtek. A széles vállú, nagydarab férfi, aki a sor elején állt, nem feledkezett meg arról, hogy miért is jött, és pillangóúszásban megindult. A többiek is követték. Mindenki a saját tempójában, de vigyázva arra, nehogy összeütközzenek, nehogy zavaróan egymás talpához érjenek, nehogy kellemetlenül rátelepedjenek a kollégákra, beleúszva az intim szférába. Így szelték a habokat az adójogászok, fegyelmezetten, ahogy jogkövető emberekhez illik, senkit sem zavarva a kettes sávban.

Arcot a versnek

Arcot a versnek – Pál Sándor Attila

Ezúttal Pál Sándor Attila olvasott fel verseiből kameránk előtt Pontozó című kötetéből.

Vers és valóság

Örök útitársak – BALÁZS BÉLA: Három mese (1.) – A CSEND

Ott áll előtte a Tündér: "Isten hozott Péter, elhoztad a karikagyűrűt?" Péter nem felelt, hanem behunyta a szemét és a fejét a tündér ölébe hajtotta. Akkor az mosolyogva föléje hajlott és a hajával lágyan betakarta és az ujjáról lassan lehúzta a karikagyűrűt. Péter akkor nagy mélyet lélegzett és a szívéről lepattant az abroncs. A völgyre és az egész ismerős emberlakta rónaságra odalent ezüst köd borult lassan. Távolodott és elsüllyedt a messzeségben.