Szőcs Géza: Utolsó levél Bréda Ferencnek

Erről a névrokonról, erről a fiúról, akit Brédának hívtak, mint egy brabanti várost, talán saját verssoraival mondhatjuk el a legfontosabbat, mely strófáról majd felismerhető lesz a hely, hogy hova temettük – ha jónak látjuk, hogy sírját ezekkel a sorokkal jelöljük meg.

Kopár sziklák fölött színarany istenarc

Az Irodalmi Jelen művészeti és irodalmi folyóirat június 8-án este fél héttől tartja a díjátadóval egybekötött zenés irodalmi és képzőművészeti estjét a Kolta Galériában (Semmelweis utca 4. szám).
Az est középpontjában a két nagydíjas alkotó: Rakovszky Zsuzsa és Nádasdy Ádám és a lap legfiatalabb szerzői.

Szászul szép – egy erdélyi gyermekkor meséje

Claudiu M. Florian Játszadozások kora – Erdélyi gyermekkorom regénye című kötete egy mára az eltűnés szakadékának szélére ért kultúra reminiszcenciája. A szászok és románok alkotta család mindennapjait egy élénk képzeletű kisfiú szemszögéből ismerjük meg, sok-sok humorral és a „gyermekfilozófia” bölcsességével, Koszta Gabriella fordításában. – Laik Eszter kritikája.

Könyvek esőben, napsütésben

Varga Klára jegyzete a kolozsvári könyves sokadalomról

Kilincs, ágy, határállomás – Nádasdy Ádám verse

Az ágy igazságát
nemcsak a kopott, kockás pléd takarja,
hanem a testem is.

Kiszállás – Aradi Gizella prózája

Végül csak negyedórát késett.

Makacs felhők bújtatják a lenyugvó napot – Böszörményi Zoltán novellája

Az asztalfiókból borítékot vett elő, ráírta apósa nevét és címét, beletette a sorsjegyet, bélyeget ragasztott rá, kiment az utcára, és bedobta a házával átellenben lévő postaládába.

Rovatok

Líra

Önismereti sláger – Nádasdy Ádám verse

Tele szájjal megy a licit, néha rá is dobnak picit,
ki hányat ölt, mennyit lopott, adót csalni ki hogy szokott.

Helyszíni tudósítások

Ózdtól a Sziget Fesztiválig: a képekkel mesélő Benkő Imre

Szórt, szürke fény, a film szélét jelző Leica-kocka a képen, esszésorozatok fotókból – Benkő Imre fotográfus védjegyei ezek. Aki egyszer megismeri világát, nem tud szabadulni tőle, legyen az az ózdi kohászat képben elbeszélt pusztulásregénye, vagy a Sziget Fesztivál örökké változó arca. A Magyar Művészeti Akadémia kiadója lenyűgöző album-monográfiát jelentetett meg Benkő Imréről, a FUGÁ-ban mutatták be a kötetet.

Interjú

„Az érintettség megnehezíti az alkotást” – Beszélgetés Szécsi Noémivel

Szécsi Noémi az Egyformák vagytok című új regényében a Nyughatatlanok és a Gondolatolvasó szálait fűzi tovább. Ez a könyv az előzőekkel ellentétben a jelenben játszódik, olvasás közben óhatatlanul az az érzésünk, hogy tükröt tart a negyvenes budapesti értelmiségiek elé. A mozaikos szerkezetű történet cserepeiből minden olvasónak magának kell létrehoznia a saját olvasatát. – Jolsvai Júlia interjúja az íróval.

Tárca

Varga Melinda: Az időszínház utolsó állomása

Három órát beszélgettünk, gyerekkorról, Déváról, a felolvasónődről, a világról, a szellemről, a párizsi évekről, a nőkről. A nyilvánosságnak szánt változatból a lényeg persze kimaradt. Ha sok mindent mond el az ember, bolondnak nézik, vágjunk. Tudjuk, mi! – kacsintottál, s meggyújtottad a huszadik cigarettát is, nagyokat köhögve, káromkodva közben.

Epika

Galeotto – Gáspár Ferenc regényrészlete

A Galeotto bizonyos mértékig a Janus (Trubadúrvarázs) tükörregénye, de nem csak az. Galeotto Marzio, aki Magyarországon Janus Pannonius barátjaként és a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv megírójaként lett ismert, számos fontos munkát alkotott. Ezek egyike volt az De incognitis vulgo, amiért a velencei inkvizíció börtönbe zárta. A Galeotto egy hitében hol megerősödő zarándoklatot járó, hol elgyengülő racionalista gondolkodó életét mutatja be újszerű módon. A versbetéteket Diószegi Szabó Pál írta.

Kritika

Az önzés útjai

Peer Krisztián: 42

Peer Krisztián 42 című kötete egyszerre mutat be két életet. A költő szeretett és elveszített kedveséét, a közös múltat és egyszersmind a költő életútját. Ez utóbbi akarva-akaratlanul is kidomborodik a kötetből, ezért a szerző önzőnek címkézi magát (számos interjúban megemlíti). A kötet legfőbb kérdése tehát a veszteség és az önazonosulás felismerése és elfogadása. Tényleg önző költészetet ad közre a 42?

Fűalatt

Abafáy-Deák Csillag: Egy szót sem hagyva ki – Kölüs Lajos: A szó világ nélkül, a világ szó nélkül

Egészen úgy, ahogyan írva vagy mondva volt, egy szót sem hagyva ki – lehet igazat és nem igazat mondani, emlékezni. Ahogy tetszik. Nem tetszik, ha hiányzik egy szó, egy vessző vagy egy pont. Egy pont határán sem, mert mindennek van határa.

Láthatár

Mercedes Lauenstein: éjszakánként – regényrészlet Muth Ágota Gizella fordításában

A fiatal német szerző nachts (éjszakánként) című regényének főhőse egy fiatal nő, aki céltalan éjjeli sétái közben kivilágított lakásokba csenget be, és beszélget a főleg egyedülálló, későn fekvő emberekkel. Részlet a műből Muth Ágota Gizella fordításában.

Debüt

Rozsda-fegyenc – Bartha Orsolya versei a Debütben

A rozsdakőn érkező
réztest-fegyenc
meghívót küld
a délutáni fonóba,
dallamot szed rokkáján,
majd vasra veri a szemeket.

Arcot a versnek

Arcot a versnek – Hartay Csaba

Hartay Csaba

Hartay Csaba kedvenc verseit olvasta fel A jövő régészei című kötetéből.

Vers és valóság

A magyar avantgárd apostolai - TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY

Megitták a jó forró teát. Lefeküdtek. Beszélgettek. Fehér úr elsírta kétségbeesett helyzetét: hónapok óta él a legsötétebb nyomorban. „Modern művésznek idehaza – nincs jövője. Megyek Berlinbe. Két hétre van pénze! Nem bánom, ha éhen döglök is… Valami történni fog… Berlinben, útközben vagy valahol. De így ez nem maradhat!” Elaludtak. Fehér úr korán ébredt. Rohant az állomásra. És hétkor útnak lendült vele a vonat Berlin felé. (Egy éjszaka története. Planista kör-novella, részlet)