Próza

Önbizalom, kontra… – Kántor Zsolt prózája

Az önelszigetelés sikeresen megvalósult, legalábbis a külvilággal szemben. De a tudatalattiban eddig tetszhalottként elfekvő gondolatok betörtek a lelkébe. Furcsa szöveg épült az agyában, minden erőlködés nélkül alakult, mintha valaki belenyúlt volna az elméjébe és felírta volna a textus betűit a homloka belső falára.

férfi: Névtelen – Wágner Szilárd novellája

Nem engedhette át a prédát. A merev végtagok ropogásoktól hangosan hajtották végre a kábult férfi akaratát. Pár dülöngélő mozdulatot követően sikeresen rávetődött a meleg dögre. Fogait belemélyesztette a csupasz nyakba, a vért nagy kortyokban itta, majd a felsértett bőrt tovább tépte, hogy a belsőségekhez is hozzáférjen. A rágósabb hússal nem boldogult, a kibelezett madarat odadobta az egyre közelebb araszoló keselyűknek.

Amikor a kötél szakad – Szabó Szabina novellája

Azt hittem, megnyílik a föld alattam! A kakasom véres cafatokban hever a meggyfa alatt, a két tyúk a fa tetején! Kirohanok. A két hisztérika egymáshoz bújva toporog az ágon. Azt a krisztelejszomát! – kiáltok fel. Ahogy közelebb lépek a házukhoz, mozgolódást hallok bentről. Közelebb megyek, benézek a csibehálós ablakon. Mit látnak szemeim!? Azt hittem, álmodom.

Sötét végzet – Nikolényi Gergely novellája

Az ég megnyílt, hatalmas kéz ereszkedett alá a magasból. Gigantikus méretű volt, szinte az egész csatatérre árnyékot vetett, tenyerén mély folyómedreknek tűntek a redők. Csápszerűen hullámzó, vaskos ujjai könnyedén csippentették fel a párbaj vesztesét, a hófehér paripát, amely mereven rángatózott lábaival a levegőben – majd az egész visszaemelkedett a magasba, és a látomás tovatűnt.

Anya és zene – Marina Cvetajeva írása

„Egy ilyen anya után nekem csak egy lehetőségem maradt: költővé válni. Hogy átmentsem az adományát, amitől vagy megfulladok, vagy átlépem vele az emberi törvényeket.” – Részlet Marina Cvetajeva önélatrajzi elbeszéléséből, Csanda Mária fordításában. Az orosz költő-írónő a Gergely-naptár szerint október 8-án lenne 125 éves.

99 férfi: absolon (1) – Zimonyi Zita regényrészlete

Interjút akartam készíteni Esterházy Péterrel egy kisvárosi rendezvényen. A kritika a nagyregények mellett fontos alkotásának tartja az Egy nő című művét is. Amikor találkoztam vele, megajándékoztam Az utolsó szerelem hisztériája című versregényemmel.
– És hasonlít az Egy nőhöz?
– Nem. Az enyém pszichotikus és ezoterikus erotika, míg az öné naturális és logikus erotika. Viszont úgy döntöttem, megírom az Egy nő párbajregényét, túltéve önön, a 97 esetleírás helyett 99-ig meg sem állok! – évődtem.
– Már a 98 is túltenne rajtam – mosolygott.

Holnap, Egerben – részlet Csepcsányi Éva regényéből

„Aztán villámgyorsan történt minden. A leszorított rugó fölpattan. Nem fél, ő nem fél, nem taposhatnak bele a lelkébe! A nagy visítozásra összeszaladt az udvar, az ügyeletes tanárok is: Villő a salakpályán feküdt – halálsápadtan. Janka szoborarccal, lovaglóülésben rajta, markában úgy fogva Villő hosszú haját, mint zsoké a gyeplőt.” Részlet Csepcsányi Éva regényéből, mely betekintést nyújt egy bentlakásos leányiskola diákjainak mindennapjaiba.

Trubadúrvarázs, 9. rész – Gáspár Ferenc regényrészlete

Egy arc bontakozik ki fölötte, és ez az arc nem valami szép. A püspök behunyja a szemét, hátha akkor eltűnik a látomás, de mikor újra kinyitja, mégiscsak ott a nem túl fiatal női arc, alatta fonnyadt keblek. Az arc gazdája liheg, s Janus ágyékán roppant űrt érez, akkorát, amekkorához hasonlót ferrarai évei óta nem.

Latens, no. II. – XXIV. rész – Nagy Zopán prózája

A kertben óriási pöttyös gombákkal benőtt, félig betemetett fél-holtak mocorogtak, némelyik lerúgta magáról a földet, sáros női arc, nyakából, ütőeréből injekciós tűk ágaskodtak, köldökéből cső vezetett ki… Aztán lehetetlen lények is megjelentek (ez megszokottabb, visszatérő állapot), miközben – talán – Madagaszkár élőlényei keveredtek ismerős emberekkel…

A Tökéletes Város születése – Bánki Éva regényrészlete

A Fordított idő című regény folytatásában, az Elsodort időben is egy fiatal nő, Riolda szemével látjuk a népvándorlás kori, félig keresztény, félig pogány Európa lassú átalakulását, ahol egyelőre csak kereskedődinasztiák, szélhámosok, hitek, félelmek és hiedelmek kötik össze a távoli kultúrákat. A nagy utópiákat immár nem papok vagy krónikások, hanem emberi organizmusokként viselkedő városok képviselik, a nagy északi kolostorerődök, a víz színén lebegő Velence, a tenger királynője vagy a „tökéletes város”, a szláv rabszolgák lakta Almeria Hispániában. Riolda, a háromkötetesre tervezett regény hősnője érzi, hogy hamarosan saját szigete is veszélybe kerül.

Rudolf egészen fiatalon kattant meg (avagy egy zűrös élet utolsó pillanata) – Rimóczi László prózája

A szülői háztól való hirtelen elszakadása és a fulladásos emlékű vízi baleset olyan lelki mócsinggá érett benne, ami legmerészebb elképzeléseit is felülmúlta. Figyelemelterelés gyanánt beújított egy új hobbit, a prostigyilkolást. Na, nem igaziból, csak játszásiból. A valódi prostiirtást kíméletlenül megtorolják a hatóságok. A kurvákat igazából nem szabad megölni, mert elfogynak.

Bőr – Rojik Tamás novellája

Egyetlen örömévé az vált, hogy kalligráfiákat festett a nő hasára. Amíg az írás száradt, a történeteivel bevezette őt a test és a lélek misztériumaiba, utána pedig megtanította, hogyan védje meg magát bárkitől. Olyan tartást és izomzatot segített felépíteni a nőnek, amelynek párját hiába keresték volna a környéken.

Nagyüzem – Urbán Péter prózája

Az egyik kudarcot vallott profi főzőművész álruhában meglátogatta a rétessütőt, végigállta a sort, majd, kísérői körében, kissé fanyalogva megevett egy túrósat. Másnap idegösszeomlással kórházba szállították. Utolsó kívánsága az volt, hogy hozzanak neki a csodarétesből, majd annak elfogyasztása után arcán üdvözült mosollyal örök álomra hajtotta fejét.

Bab és Babér – részlet Bréda Ferenc esszé-kisregényéből

S eme fizikai, fiziológiai és kvantummechanikai tény következtében a Megnevező mágus-magiszter tényleges hatást gyakorolhat a kezelendő, távvezérelendő tárgyra-személyre-jelenségre és történésekre, akik-amik ezenképp kisebb-nagyobb időeltolódásokkal ugyan, de föltétlenül engedelmeskednek is természetesen az őt fölszólító Névnek…

Krízishelyzet – Frideczky Katalin írása

A szabadság a legnagyobb bilincs. A férjem döntésképtelen. Mások döntésére szorul. És most az a baj, hogy senki nem mondja meg, mi a döntés. Az orvos fogja megmondani? Szerető-elvonókúrára ítéli? Vagy gondos házi ápolást javall? Vagy elvonulást rendel egy remetebarlangba?

Oldalak