Frissen borotválva, könyökvédős és vállgombos pulóverben, nem ócska bakanccsal a lábán, hanem valódi német katonacsizmában és terepszínű csizmanadrágban. Korának divatos embereként.
Bárcsak mindenkinek ilyen félelmetes bőrcsizmája és ilyen mutatós terepszínű nadrágja volna!
Apa arcáról egyszerre sugárzik ravaszság és szomorúság. – Viivi Luik novellája Jávorszky Béla fordításában.

újból a fényképeinkről álmodtam.
ott voltál az idővonal között.
te engem néztél,
és én titokban elvettem arcodat...

„Ahol a megkülönböztethetetlen megcsillan a fényben, / ott a fény cérnavékony szélei az ellenálló térben.” – Michael Foldes verse Böszörményi Zoltán fordításában.

„Nincs értelme azt kérdezni, hogy a rossz létezik-e. Nincs értelme azt kérdezni, hogy a rossz nem létezik-e. Nem az a lényeges, hogy miként létezik a rossz, hanem az, hogy mit akar.” – Józef Tischner megszívlelendő és elgondolkodtató aforizmái az új esztendőre, Zsille Gábor fordításában.

A történetben két gyermek elindul egy alpesi falucskából karácsonykor, hogy meglátogassa nagyszüleit. Az út a Schneeberg hágóin keresztül vezet, amelynek csúcsa az „örök hó birodalma”, de az ottani emberek jól ismerik az utat, a hosszú gyaloglás az életük része. A sikeres látogatásból visszafelé a testvérpár a megeredt havazásban szem elől téveszti a megszokott utat, és a jeges sziklák közt megtapasztalja a máskor békés hegy veszélyes arcát.

Lehet, hogy a nagy emlékek elnyelik a kicsiket,
és csupán puszta villogás marad körülöttük.

Késő már,
hogy bármit is mondjak az erkölcsi árról,
arról, hogy mit akarok,
vagy mit nem akarok.

Hogy az első éve volt-e tanárként, azt nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy igen fiatal volt. Termetre sem volt valami magas (nem haladta meg az egy méter hetvenet). Szabályos vonalú arca volt, szőke, egyenes haja, égszínkék szeme, kicsi, az amerikai színészekére emlékeztető orra. Cerani volt a neve. Hogy Olaszország melyik részéről származott, nem tudom, már csak azért sem, mert tájszólás halvány jelét sem lehetett kihallani a beszédéből.

1.

MI Inkubusz   
(AI Incubus)

Az öregember kiáll a hegytetőre,
s onnan lenéz, hogy felidézze
völgybéli napjait. Látja a csillámló patakot,

Körülutazni a földet,
vagy világra hozni valakit?

A ló beszökött a kertbe, és épp Alma bazsalikomjából lakmározott. Pont a bazsalikomot nézte ki magának. Második emeleti hálószobájának ablaka elé állított székéből a beteg Alma csak nézte, nézte a lovat – és semmit sem tehetett a pusztítás ellen. Mondta a férjének, Pietrónak, hogy ne vegye meg az állatot, ám ő azt felelte, már egy hónapja csak erről álmodott: egy lóról – fehérről, szárnyakkal. Amikor tudomást szerzett erről a rozoga példányról, amelyet eladásra kínáltak egy közeli farmon, megvásárolta, és hazavitte, hogy majd ő meggyógyítgatja.

Az igazi betűk
fekete méhek
a szövegben
sorokba rendeződnek

Thomas Hardy (1840–1928)

MADARAK TÉLI ESTÉN (TRIOLET)

Kint a pelyhek kavarognak,
elfogyott minden bogyó.
Nincs termésük a bokroknak,
kint a pelyhek kavarognak.
Eltakarják a rigókat,
eltűnik sok kolduló.
Kint a pelyhek kavarognak,
elfogyott minden bogyó.

Rudyard Kipling (1865–1936)

ÉN JÓ ANYÁM

26. zsoltár

Ítélj felőlem, Jahve, ki feddhetetlen híved vagyok,
ki Benned bízom, hitem meg nem inog.
Vizsgálj meg, én Uram, és tégy próbára engem,
nem találsz vétket vesémben és szívemben.
Ismervén hozzám való jóakaratod,
én mindig hű embered maradok.
Cimboraságra nem hajlítanak a hamisság férfiai,
a rejtőzködők között nem fogok lappangani.
Gyűlölöm én a gonoszok csapatát,
elkerülöm a vétkesek asztalát.
Ártatlanságban mosom kezemet,
minden utam oltárodhoz vezet,

Reggel bemutattak Mitterand elnöknek

Részlet a regényből