Ugrás a tartalomra

10 könyv, amit nagyon várunk (7.)

KÖNYVHETI AJÁNLÓ


A 84. Ünnepi Könyvhét szinte átláthatatlan kínálatból válogattunk olyan újdonságokat, amelyek megjelenését nagyon várjuk. Rövid ízelítőt is közlünk a művekből. Ezúttal a Békássy Ferenc szerelmes levelei című kötetbe olvashatnak bele.

 

 

10 könyv, amit nagyon várunk (7.)

 

A kötet hátoldalának ajánlója:

E levelek szerzője Békássy Ferenc (Zsennye, 1893. április 7. – Dobronuc, 1915. június 25.) angol-magyar költő, író, esszéista, és magyar huszár volt. Írt és publikált angolul is. Középiskolába a Bedales-be járt, majd az egyetemet Cambridge-ben folytatta. Tagja volt az Apostolok Társaságának, mely körbe eljárt – mások mellett – John Maynard Keynes, Virginia Woolf és Ludwig Wittgenstein is. A háború kitörésének hírére hazatért, huszár lett, és első körben esett el a keleti fronton. Nem csak világpolgár patrióta volt, nem csak költő, hanem híd és kapocs is a magyar és az angol szellem között.

Még középiskolai éveiben ismerkedett meg Noel Olivierrel, akihez egészen haláláig írt leveleket. Noel válaszai Magyarország XX. századi hányatatott történelme során elvesztek, vagy legalábbis lappanganak, de Békássy Ferenc szerelmes levelei a csodával határos módon mégis előkerültek. Ezek a gyönyörű, választékos nyelven, kifinomult műveltséggel írott levelek, nem csupán egy fiatal fiú szerelmes vonzódásának tobzódásai a számára elérhetetlennek tűnő lány után, hanem hihetetlenül pontos korrajzok. Megmutatják belülről, hogy a „boldog békeidőből”, „nemességből” és „gazdagsából”, hogyan sodródik bele az első világháború őrületébe a világ, Anglia és hazánk. Megérthetjük belőle, hogy milyen volt benne lenni, érintve lenni, s mennyire nehéz volt akkor is: az őrületből kimaradni. Végül, pedig olyan közel hozzák ezek a levelek az angol és a magyar műveltséget és kultúrát, hogy az embernek kedve lesz újraolvasni a századelő nagy zsenijeit, bárhol is éltek azok: Londonban vagy Budapesten. Ahogy Petőfi és Keats rövid életük alatt, mit a sors kimért rájuk nagy költővé értek, úgy Békássy Ferenc is. Néha csapjuk fel e könyv olvasása közben Békássy Ferenc egybegyűjtött írásait (2010), és értsük meg, hogy ez a fiatal költő nem csak értünk halt meg, hanem nekünk is írt. Száz évvel ezelőttről küldi leveleit, s a mi válaszunk már csak annyi lehet, hogy nem felejtjük el sem őt, sem korának tanulságait. Elolvassuk most mit írt nekünk, címzettjei – korokon átívelve – mi lettünk.

 


 

Békássy Ferenc egyik levele:

„1914. szeptember

Noel, a helyőrségünkről írok neked. Csak hetek kérdése, és kivezényelnek bennünket a frontra. Felkészültem rá, tiszta lelkiismerettel indulok harcba, de előtte mindenképpen szeretnék veled megosztani még néhány dolgot, amit soha nem volt merszem élőben elmondani neked. Tudom, állhatatos voltam, de remélem, megbocsátasz. Nagyon jól tudom, hogy számodra én csak egy srác vagyok, akivel egy iskolába jártál, és utána még néhányszor összefutottál, akit vagy szerettél, vagy épp nem annyira, és aki néha talán untatott is, mint az összes többi hasonszőrű figura. Nos, most végre megkaptad, amit akartál, mostantól kezdve tényleg csupán ennyit nyújthatok, nem áll módomban, és nem is fogok többre vágyni már. Mindig is szerettem volna pedig, menthetetlen voltam, nem tehetek róla, és még mindig ezen bánkódom, mert én végig hittem abban, hogy amit elképzeltem kettőnkről, az egyszer majd valóra válhat, egyszerűen biztos voltam benne, hogy nekünk sokkal több közünk van egymáshoz, és hogy ez a vonzalom kölcsönös, csak éppen te ezt valahogy nem vetted észre, és ezért nem is történt semmi közöttünk soha. Én legalábbis így látom a dolgot, persze, te biztosan rávágnád, hogy nincs igazam, de ugyebár most én magyarázkodom éppen a kitartó viselkedésem miatt (ami egészen biztosan az agyadra ment, hiszen még azt is kijelentetted, hogy látni sem akarsz többet).

Az igazság az, hogy bár néha sírni tudnék mindazért, ami nem történt meg, és talán szoktam is, de azért nem vagyok összetörve, sőt, úgy gondolom, hogy még így is megérte. Lehet, hogy te nem érted, hogy lehetetett ez nekem jó, mert úgy gondolod, hogy a boldogság mindennél fontosabb – de hidd el, ha boldogtalan is voltam néha, szerintem a jóság felülír minden boldogságot. El sem tudom mondani, mennyi érzés, hangulat és ötlet szövődik lényed köré (saját kis világomban persze, ahová senki mást nem engedek be), az utóbbi 4-5 évben ezek tartották bennem a lelket. Hát ennyi, nincs sok értelme tovább magyarázni (remélem, nem haragszol, és hidd el, keserűségnek nyoma sincs bennem), az élet megy tovább, ez a beteljesületlen szerelem pedig (mert ugye a szerelem két embert kíván, akik viszont szeretik egymást, te pedig megmondtad, hogy „semmit sem jelentek számodra”) nem marad más, mint egy álom a sok közül, ami nem valósulhatott meg.

Nahát, így indulok a háborúba, rád már nem gondolok, állok elébe, bármi lesz is a jövőben. Azért remélem, hogy ha ezek után találkozunk, még, akkor jól megértjük majd egymást, ha pedig nem – nos, az biztos, nem az én hibámból fog úgy alakulni, az ember nem élhet kockázatok nélkül.

Ha lelkifurdalásod támadna bármi miatt, ígérd meg nekem, hogy nem veszed túl komolyan – elmúlik magától.

Békássy F.

(Írhattam volna most is, hogy a te B.F-id, de ugye kiderült, hogy nem tartasz rám igényt.)

Sajnos híreket nem írhatok, mert szabályellenes. Túlhajtanak minket, de bírom. Ne higgy el mindent, amit az újságban olvasol. Rengeteget változom mostanában, úgy érzem. Remélem, mind biztonságban vagytok, és mindenki jól van. A többieknek azt mondasz rólam, amit akarsz, arra az egyre viszont megkérnélek, hogy add át Luce-nak üdvözletem, ha Londonba ér.”

 

Békássy Ferenc szerelmes levelei. Szerkesztette: Gömöri György és Weiner Sennyey Tibor. Fordította: Balogi Virág. Aranymadár Alapítvány, 2013.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.