Ha semmi nem maradt fenn róla, akkor honnét tudjuk, hogy filozófus volt? Mi alapján mondhatjuk róla, azonkívül, hogy itt ezt kijelenti a szöveg írója? Mi utalt arra, hogy ő egy filozófus volt?

Miért van az, hogy én a digitális órát, a számkijelzőset embertelennek tartom?
Ha annak idején Istent tartották óraművesnek a felvilágosult gondolkodók, az bizony a földi Istenekre vonatkozott, tehát Istent a földi rendszerek működtetőjével azonosították. De akkor legalább volt egy kép arról, hogy egy szerkezet hogy működik, hogy vannak kis és nagy fogaskerekek, és mind fontos, mert egy kis fogaskerék hiánya is megállítja a szerkezetet. Ma a számkijelzős óra, amiben nincs mechanikus szerkezet, milyen földi Istent sejtet? Ez olyan mintha a rendszer felszívódna az anyagban, az élettelenben és már az élőben is.

Isten nem óraműves, hanem az, aki megmutatja magát abban, hogy a számlap kör, bármilyen szerkezet áll is mögötte, lehet a nap vagy egy mechanikus felhúzható gép. Isten nem a szerkezet megalkotója és működtetője, hanem az óra képe. Ha eltűnne a mutatós óra, mi veszne el az emberből az idővel kapcsolatban? A teljesség képe. Az hogy egyetlen perc is egy zárt időegység. Nem egy végtelen vonal egy szakasza, hanem egy kör, egy zárt teljes kör, és bármilyen kis időegységet veszek, az egy kör. Az életem is egy kör. A számkijelzős órán egy jelentéktelen szakasz az én éltem minden perce, órája, napja, és az egész élet. És ha nagyon messziről nézem, akkor egy semmi. De egy kör az egy teljesség akármilyen kicsi. A rövid élet ugyanúgy teljes, mint a hosszú, ha így nézem, mert egy kör. Talán ezért érzi úgy az ember, hogy egy élet mindig teljes, hogy a kör bezárul. Nem hiány, hanem egy zárt egész. Tehát én félek attól, ha már nem fogunk mutatós órát használni. De talán ilyen soha nem lesz, legalábbis remélem.

Hogy jutott az író eszébe éppen egy órásmester, akinek életét a múlt század derekára helyezi. Tehát van-e üzenete az időpontnak vagy a helyszínnek? Élő alakról van-e szó, aki filozofálgató természete miatt fennmaradt, vagy teljes egészében fikció ez a történet, afféle tanmese?

Számomra az órásmester története azt bizonyítja, hogy minden embernek van egy saját létfilozófiája, mely nincs tekintettel semmiféle tudományos filozófiára. S mivel minden ember filozófiája különböző, ez is a filozófia tudományosságát kérdőjelezi meg.

Hudy Árpád írásában olvastam az alábbi idézeteket:

A modernitás remetéje.
Nicolás Gómez Dávila

"Ír, konok céltudatossággal, évtizedeken át – de programatikusan csak jegyzeteket, töredékeket."

"Életműve több ezer oldalt tesz ki. Csupa töredék, tartalmilag és stilárisan végletekig csiszolt drágakövek halmaza, melyből ki lehet emelni találomra egyet, s hosszan gyönyörködni benne (meditálni rajta); felfűzni az azonos színűeket (Isten, ember, társadalom, filozófia stb.) vagy puzzle-ként kirakni a szétszórt elmeszilánkokból a történelem, a szellemtörténet, a modern társadalom valamelyik alapvető kérdésének meghökkentő mozaikképét."

Kertész Imre
Az angol lobogó
"A filozófusokat nem annyira a rendszereik, inkább a mellékmondataik miatt olvasom.
Filozófus, aki eltitkolja, mit gondol az egészről, és csak a részletekről hajlandó beszélni; de akkor nem lenne filozófus."

Akkor mi lenne? Szerintem író. Ezért olvasok én inkább írókat. Mert ott a mellékmondatokat élettel töltik ki, és nem rendszerrel. De amúgy nem értek én ehhez, mert nem nagyon ismerem a filozófusokat, csak amennyire elég sok év tanulás alatt muszáj volt.
Hamvasról is úgy beszélnek, hogy az ő filozófiája, miközben meg szerintem nem volt filozófus. Szerintem neki is ilyen gondolatkristályai voltak, mint Dávila-nak, és irodalommal töltötte ki. Azért kedvelem. De minden nagy író filozófus is volt, de életet írt, és nem rendszert. Talán ezért nem írt Davila sem rendszert, mert értette ezt.

Tehát ez a bácsi szerintem ha lett volna valaki, aki leírja amit gondol, inkább író lett volna, izmus az nem. Talán akkor járatódott le a filozófia, mikor az ideológia megjelent. Az embernek rendszerundora van.

Hasonlóan kétkedéssel viszonyulok a filozófiához, mint a tárcaíró.
A végső kérdésekre a filozófia sem képes választ adni, csak okoskodik, és azt igyekszik elhitetni magáról, hogy hű de nagy tudomány, a legnagyobb képzeli magát, pedig a többi tudomány nélkül nem létezketne.

A görög hagyomány alapján a fogalom megalkotója Püthagorasz volt, aki azt állította magáról, hogy nem bölcs (szophosz), hanem csupán a bölcsesség szerelmese, „philoszophosz”. A bölcsesség iránt mindenkiben van affinitás. Az órásmester is alkotott önkéntelenül is egy életről szóló elméleteket. Ha teoretikusan foglalkozik filozófiával az ember, akkor számos kapu nyílik meg számára, amelyek korábban rejtettek és ismeretlenek voltak előtte.
A filozófia mindig az igazság keresésére irányuló folyamatot tárja fel.
Nagyon sokan éppen az időtlenségét hangsúlyozzák, mert végtére is minden gondolkodás alapja megtalálható a görög filozófiai rendszerekben is.
Időtlen maradt a folyton változó körülményekben, hiszen évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti szövegek is életszerűek maradtak, tehát úgy tűnik egy antik filozófiai írás, mintha ma íródott volna. Bizalmat ébreszt a jövő iránt, ha tudjuk, hogy vannak emberek, akik szeretik a mély tudást, s továbbviszik eleik szellemi örökségét.

A középiskolai, és a felsőfokú intézményekben a meghatározott óraszámú filozófiaoktatás igen gyakran elszomorító mentális zűrzavart okoz, ha nem jó a tanári képviselet. Ez vezet aztán a filozófia közszájon forgó megítéléséhez. halandzsázó emberre lekicsinylően mondják, hogy „ne filozofálgass már!”Ez a hozzáállás igazságtalanul bélyegzi meg a filozófiát. Haszontalannak, feleslegesnek találják, nem hoz semmilyen hasznot a gazdaság számára.. Nem alkalmazható a gyakorlatban , nem jövedelmező, vagyis, ha valaki meg szeretne belőle élni, akkor ha nem válik tudóssá, búcsút inthet neki.

Sok igazság van abban, ahogy Hudy Árpád vélekedik a filozófiáról meg a filozófusokról. Nekem a filozófusok filozófusa jutott eszembe. Ő Pangloss mester, a megrögzött okoskodásaival, a nevetséges nézeteivel, melyekhez mindhalálig ragaszkodott.

Nagyon tetszett a történet, a filozófiáról megfogalmazott gondolatok vannak benne az órásmester történetén keresztül.

A kezdés egészen úgy hangzik, mintha megtörtént esetről szólna az értekezés. A szóban forgó órásmester élhetett, és volt létről alkotott filozófiája, akár a hozzá hasonló nagyon sok órásmesternek és más szakma mesterének, de soha nem jutott eszükbe, hogy ennek terjesztését szorgalmazzák.
A filozófiához viszont elég sajátosan viszonyul az értekezőtárca írója. Több pontos nem egyezik a filozófiával mint tudománnyal kapcsolatos nézetünk. Szerintem aki gondolkodásának lényegét úgymond „koherens filozófiai rendszerbe” tudja foglalni, azt nemhogy nem várja a „szakmabeliek gúnykacaja” hanem fürtösével állnak elő a filozófustársak, hogy újraértelmezzék a téziseit.
És azt is cáfolnám, hogy „a filozófia egy ideje unalmas szakma csupán, annyi vonzereje van a kívülállók számára, mint az olajfúrás technológiájának.”
A filozófia – szerintem – az összes többi tudományág alapja. A tucatember nem foglalkozik vele,soha nem is foglalkozott, mint ahogy az olajfúrás technológiájával sem. Ám lényegesen többen vannak, akik a filozófiával foglalkoznak, mint akik az olajfúrás technológiájával.
Tortsalmy bácsi filozófiája a tortsalmyzmus. Azt viszont valóban sajnálhatjuk, hogy nem ismerhetjük az ilyen bölcs kisembereknek a filozófiáját.