Arad

Vers, látod a jövőt? – Böszörményi Zoltán versei

ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem
az Akropolisz tetején még fehér zászló leng
Kína nagyon olcsón vette meg vágyainkat
a világbörzén most fillérekért kaphatók

Műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás – Az Irodalmi Jelen kortárs verskarácsonya

A fény tisztásán
magamra találok.
Mi talmi,
meg sem látom.
Ücsörgök éjben,
fényben.
Hívogatlak, merészen.

Az irodalom isteni játék, sugallat

„Mindig is úgy éreztem, az időtér determináltjai, foglyai vagyunk. Ebből a fal nélküli, láthatatlan és kitapinthatatlan cellából nem tudunk kilépni. Nincs is hova” – vallja Böszörményi Zoltán verseinek egyik fontos, visszatérő motívumáról, az időtérről. A költőt Kényszerleszállás Shannonban című, új verseskötetéről kérdeztük.

A lét hermészi hírvivője

Plasztikus létmetaforák, a téridő festményversei, modern zsoltárok a mindenségről, egzisztencialista líra a huszonegyedik században – Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban című verseskötete korábbi filozofikus költeményeinek kimagasló összegzése, költői madártávlat, felülnézet, rész-egész találkoztatása, lírai út a teljesség felé.

Soha véget nem érő szeretkezés – Böszörményi Zoltán verse

legyen végtelen gyönyör
soha véget nem érő szeretkezés
legyen Érosz
a látványosság kirakata
kegyetlen vágy a töprengés küszöbén

Simogató – Böszörményi Zoltán verse

Öled lávaömlése égeti nyelvem,
s bennem valaki azt suttogja,
nem kéne elengednem téged soha már.

Pörögnek a véletlen motollái – részletek Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban című verseskötetéből

Pörögnek a véletlen motollái,
fenn, a csomagtérben a pillanat lila-zöld
hátizsákja lapul. Csak működésbe kell hozni
a visszaszámláló vörös kijelzőjét,
a sor ezüstkerekeit, a látható láthatatlant,
a villanást.

Soproni történet ezerkilencszázötvenhatból – Böszörményi Zoltán verse

Harckocsik és emberek.
Senki sem remeg.
Senki sem látja
elejét, végét a frontnak.
Senki sem látja,
mit tesz majd a sors keze.
Tán elvonul az ősz,
de maradnak a fellegek.

Böszörményi Zoltán – Képeslapok a fekete pillangók földjéről

A gondolat bőrén
megfeszül a tér,
inger-szőnyeget gurít
lépteink elé.

Krúdiász – Böszörményi Zoltán verse

Strucctollal fellobogózott a világ,
kifürkészhetetlen benne a sors.

Narancsfák az égen – Böszörményi Zoltán verse

A jól szabott időből,
mint kabát belső zsebéből,
kihajol egy fénykép.
Fénylő kövekre hajtja fejét
az árnyék.

Három forró test zihál az érintések lombja alatt

Részlet Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című kötetéből

Novemberi elégia – Böszörményi Zoltán verse

A magány száraz gallyait égetik a kertben,
arcodra savas pernyéje hull.
Mint árva, ha éhes és kenyérért kebelre szorul,
még imádsz-e úgy?

A fák lelkiismerete – Böszörményi Zoltán versei

nyugalmuk a kétely
a valószínűség valószínűsége
a deresedő
felborzolt hajú világ
mindent felemésztő énje

Oldalak