Varga Melinda

A fülemmel írok

Varga Melinda verses beszámolója Tamás Dénes minden egész… című kötetének kolozsvári bemutatójáról

Hóangyal – Varga Melinda tárcája

Gyerekkorom telei keringnek bennem. Belehuppanok a puha, friss húszcentis hóba, és hóangyalt rajzolok a karjaimmal. Azt képzelem, hószárnyaim nőnek, és bármilyen messze el bírok repülni. Ujjaimról lenyalom a fagyos nedűt. Szabadságíze van ennek a hónak.

Reggel, délután, este

A Látó szépirodalmi folyóirat októberi száma Áfra János Áradat és Aminek súlya van című verseivel indul, nem véletlenül ezzel nyitja a folyóirat az őszközépi számát, a két Áfra-vers ugyanis messze kiemelkedik a lap többi, egyébként színvonalas lírai anyagai közül.

A szomszédok

A szobám tartozékai, a szomszédok – a változatosság gyönyörködtet jegyében – mindig más és más történéssel lepik meg egyébként unalmas, monoton délutánjaimat, éjszakáimat, beköltöznek a nappaliba, és azon kapom magam, mintha nem is egyedül, tizedmagammal élnék ebben a lakásban.

A nem női vers – Varga Melinda verse

Ebben a versben, amit most építesz magadnak,
megtanulod, miként maradj látható láthatatlan.

Egy szoba tartozékai – A tükör – Varga Melinda tárcája

Ha a bútorok szultánja az ágy, szultánája csakis a tükör lehet. Kiegészítik egymást, mindketten a szoba központi részét foglalják el. Ha pedig valamiképp száműzetésbe kerül a tükör, bizonyára ott lapul a piperekészletes dobozkában, vagy a női táska feneketlen kútjában, de a fürdőszoba kagylója felett trónolva egész biztosan fellelhető minden lakásban.

Képzeletbeli játékok – egy szoba tartozékai

Hadd írjak most az ágyról. Az ágyról, mint középpontról, minden dolgok eredőjéről. Nyújtózzunk egy nagyot, lazuljunk el, és képzeljük magunkat ágynak. Temperamentumunkhoz, pillanatnyi hangulatunkhoz illő fekhelyet válasszunk imaginárius játékunk tárgyaként, hogy kényelmesen érezzük magunkat benne, ne bántsanak kiálló rugói, s a rózsaszín ágyterítő csipkés szegéllyel se okozzon giccshőgutát.

A lemerült könyv – Varga Melinda tárcája

A könyvtárszoba, amely több tucat kis mappapolcból áll, helyettesíthető-e a gyerekkori álmommal, a szobával, amelynek még ajtaja is könyvekből áll, az illattal, amelyet több száz könyv áraszt magából? Az új könyvek mámorító nyomdafestékszagát pótolhatja egy elektromos, korszerű kis gépezet, megszokhatjuk-e a lemerült könyvek illúzióromboló mechanizmusát?

Modern elégiák

Oravecz Imre Távozó fa című verseskötete megrázó olvasmány magányról, öregedésről és természetről. Az AEGON-díjjal jutalmazott könyv borzongató közelségbe hozza az olvasóhoz az élettől való búcsúzást. Varga Melinda kritikája.

A hedonista és a porcicák – Varga Melinda tárcája

Végig a napsütötte sávon, a polcok ívén pormacskák nyújtózkodnak, az óra a delet már rég elütötte, én meg ülök kócos hajjal, korgó gyomorral egy könyvkupac közepén, s mint aki jól végezte dolgát, rágyújtok, kávémba kortyolok. Végül is estig idő, mint a tenger, még az is megtörténhet, váratlan vendég érkezik, akinek szenvedélye a könyvespolcrendezés, és mániákusan üldözi a sarkokban bujkáló pormacskákat.

Legyen minden napom egy vers!

Az olvasás külön ajtó, ha úgy tetszik, vészkijárat, a vers pedig kiváltságos műfaj, az irodalom kegyeltje, a pillanat istennője, amely összeköti az ég és a föld tenyerét, s hogy ez a csoda mindennap megtörténjen, rajtunk, magyar versolvasókon is múlik.

Örömmakett – Varga Melinda tárcája

Ólmos hideg ült a városra, az meg homlokát ráncolta, mint egy dühös öregember. Szürke, testes fagy telepedett az épületekre. Jégvirágok lepték be az ablakokat, szembekacagtak az elkényeztetett, piros szirmú muskátlikkal, kevély gerberákkal és kisasszonyosan kényes orchideákkal.

Mindennapi giccsünk – Varga Melinda tárcája

Ahogy a Bartis-regényben a lány fehér ruhájához a Duna habja, úgy ér a mi szívünkhöz is mindennap a valóság kiszínezett, tiri-tarka giccsparádéja. De nem ettől elviselhetőbb a szürkeség?

A cigaretta-idő nyomában

Az erdélyi magyar láncdohányos sírva fog vigadni ezen a napon. Látom is, amint beül a város egyik legpatinásabb művészkávéházába, a Bulgakovba, megrendeli habzó, aranyszínű sörét, elektromos dohánypótlójába szippant, fülén, orrán és résre nyitott ajkain át lila füstöt ereget, mint a sárkányok.

„Hungary, Harvard, Hawaii” – A 80 éves Makkai Ádám köszöntése

Az Irodalmi Jelen szerkesztősége köszönti munkatársát, a 80 éves Makkai Ádámot. Isten éltesse sokáig!

Oldalak