Pályázat

IJ 15 – Születésnapi logópályázat

Az Irodalmi Jelen szépirodalmi és kulturális folyóirat 2016-ban ünnepli alapításának 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy logópályázatot hirdetünk, amelynek nyertese 15000 forint jutalomban részesül.

Száz szónak is pályamű a vége

A szívének kedves városáról biztosan mindenki örömmel ír akár verset, akár prózát, ám ha ezt legfeljebb 100 szóban kell megtenni, már nem olyan könnyű a feladat. A 100 szóban Budapest program szervezői az idei pályázatról tartottak sajtótájékoztatót, ahol a zsűri egyik tagja, Térey János prognosztizálta, kikből lehetnek sikeres pályázók.

A feledés és hallgatás ellenében

Az Irodalmi Jelen Életszilánkok címmel adta ki a Lezáratlan holokauszt című pályázatára beérkezett írások legjobbjait. A kötetet Hudy Árpád mutatta be a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Novella 2015 – pályázat

Az Irodalmi Jelen ezennel meghirdeti legújabb pályázatát rövid prózai írásokra.

És hulljon Rád a fény…

Az est méltó befejezéseként pedig ismét Magyar Krisztina és Polonkai Zoltán táncában gyönyörködhettünk, amelyet egy svédasztalos beszélgetés követett. A lelkész úr mindenkihez odament, és megköszönte a részvételt, az egész estének családias hangulatot teremtve ezzel.Csodálatos irodalmi estnek lehettem szemtanúja, ahol megmutatkozott, hogy a zene és a költészet elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen az olasz nyelv már maga is zenél, világított rá Baranyi Ferenc, és kifejtette, hogy a zene szeretete meghatározó mindannyiunk életében.

A pályázók figyelmébe!

 December 15-én eredményhirdetés! 

A berlini falomlás nagykövetei

2009. november 14-én utolsó előtti megállójához érkezett a Gödörben szeptember óta futó 20 év New Wave,  vagyis „A rendszerváltás első 20 éve a volt keleti blokk térségében alkotó irodalmárok műveiben” című irodalmi sorozat. Ami azt illeti, mehetett volna flottabbul is, igaz, a novemberi „est” a maga nemében mindenképp rendhagyónak számított, lévén a sorozatszerkesztő, Karádi Éva szerint is „lehetetlen időpontban”, délelőtt 10 órakor kezdődött.

„Egyszer volt, hol nem volt” – Mesedélutánok az olvasás jegyében

Teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Ekkor egy új ötlettel álltam elő, hogy ezen mesékből úgynevezett „Mesedélutánokat” szervezhetnénk nemcsak iskolákban és könyvtárakban, hanem öregek otthonában is. Így megszerveződött egy úgynevezett alapcsoport a következő résztvevőkkel: Monoki Kitti, Kocsis Kinga, Illyés Regina, Varga Noémi, Kovács Orsolya, Karikó Alexandra, Kovács Evelin és Ladányi Erika. Azonban ez a kis csapat kibővült kisebbekkel.

Fegyvernek Dombja

   Még az időjárás is kegyébe vette az alkotókat és a bemutatót. Az aznapi szél sem kapott bele a fotókba, az illusztrációkba, a megzenésített versek kiírt szövegébe, melyeket kézzel írtunk ki és tettük mindenki által olvashatóvá és elérhetővé. Kellemes hangulat, nagyszerű napsütés csak növelte a versek értékét, átérzését. Mondhatom, hogy a katarzisát.   Egy hely, mely sokaknak sokat jelent, mely megállítja az embert a mindennapi rohanásban, mely üdvözli az idelátogatót, a hitét vallót.

Egy kis(s) irodalom, egy kis(s) zene

A rádiót tekergetve, napjaink műanyag-zenéjének dalszövegeit hallgatva meglehetősen ritkán juthat eszünkbe a művészet szó. Legfeljebb azon gondolkodhatunk el a „Szeretlek téged, kedvesem / Szeretlek téged, jöjj velem” kaliberű szövegek kapcsán, hogy a boldogult emlékű Szabolcska Mihály bizonyára nagyon foglalkoztatott dalszövegíró lenne a 21. századi magyar könnyűzenei piacon.

„Négy évszak meséi”

Szegvár büszkeségei, a Durbincs bábcsoport válogatott bábelőadásaiból színes csokrot készített a bábozást kedvelőknek „Négy évszak meséi” címmel. Az esemény 2009. október 25-én, egy borongós ám vidám vasárnap délután került megrendezésre a szegvári Művelődési ház nagytermében.

Elektronikus mese vagy bugyiba bújt fikció?

Valódi alakváltó hölgy kilétéről hullt le a lepel november harmadikán este, a szegedi Millenniumi Kávéház klubhelyiségében. A fotókiállítás-megnyióval kezdődő est irodalmi részének vendége ugyanis Sándor Zoltán, Muzslai származású, Szabadkán élő újságíró, író volt, akinek egy verses és két novelláskötete után Emese címmel megjelent regénye került górcső alá. A rendezvény koordinátoraként a szerzővel való beszélgetés során elsősorban azt igyekeztem kideríteni, kit, milyen entitástis is rejt valójában ez a talányos regénycím.

Nemzetegyesítés fotókkal

Dr. Praznovszky Mihály, aki a veszprémi könyvpremier előtt heteken át együtt járta Erdély településeit a szerzőpárossal, könyvbemutatókon közreműködve, szinte megrészegülve Székelyföld vendégszeretetétől, lelkesedve szólt arról, mit jelentett neki, hogy lépten-nyomon személyesen találkozhatott mindazzal a szellemi-lelki és épített művészeti értékkel, amelyről korábban csak tanulmányai során, s könyvekből voltak ismeretei.

Valami elkezdődött

Tisztelt Szerkesztőség!Mellékelten küldöm helyszíni tudósításomat abban a reményben, hogy formai okból nem utasítják el. Fénykép ugyanis nem készült az eseményről, és félek, Erémi úr ahhoz sem járulna hozzá, hogy pályázatomhoz - melynek benyújtásához nagylelkűen hozzájárult –a költőről készült egyéb felvételt csatoljak. Tisztelettel: Stummer Attila

A zajló folyó ritmusára

„Dobog a szív alatti szív”, még nem késtem el. Vörösen ég a terem, lassan megtelik, „zubog az emberi beszéd, gyereksírás a napban”, majd elcsendesül. Tóth Krisztina, Pelsőczy Réka, Scherer Péter és Valaczka András foglal helyet velünk szemben. Költőnő, színésznő, színész, valamint egy „mezei irodalomtanár”, ahogy önmagát nevezte. Valaczka feláll, hogy feldobja a Magas labdát, és a Hazaviszlek, jó?-t. „Zuhog a szó alatti szó, / névtelen vízesés” a két kötet. S hatvan percig, egy ütemre:

Oldalak