Nagy Zopán

Latens, No. II. – XIX. rész – Nagy Zopán regényrészlete

A szeánszokon rögzített felvételeket egyébként másik szeánszokon levetítik egymásnak – és a látottakat ízesen vesézik ki, esztétikai műélvezetről, kompozícióról, professzionális rítusokról diskurálva: luxuskéjnők, eunuch szolgálók, művészettörténészek, gyermekkereskedők, befektetők (olajmágnások, sejkek) vagy éppen kínzóeszköz-specialisták és szado-szakértők társaságában…

Latens, No. II. – XVIII. rész. – Nagy Zopán prózája

A nyelvek előtti nyelv eredete: folyó- és felhőnyelvek, gyökér- és hártyanyelvek… Uszadékok… Felhő-fák, lomb-felhőzetek, habzó kopoltyú-fellegek, felleg-levél erezetek úsznak a folyón… Kimondhatatlan nyelvek: vissza a történelem előtti mélybe… Öklendezések, visszanyelések… El(v)nyelettetés… Evolúció… A teremtés, mint folyamatos fajelmélet-rendszer… Fajok eredete… Darwin is teremtés által született… Jézus a „lelkiismeret”… Az álmok nem (csupán) intellektus-törmelékek…

HETVENre – Nagy Zopán verse

Ember lenne e vers-gyermek,
ezen elengedett nyers test (ez nem lehetetlen):
reggelre ember lehetne…
Ember lehetne reggelre!

Latens, No. II. – XVII. rész. – Nagy Zopán prózája

Bipoláris társalgás veszi kezdetét. Két férfiú rejtett „jó tanácsokkal”, agyafúrt és kísértő idézetekkel árasztja el a (lelki szakadékok mentén egyensúlyozó, egyre tétovább) kispapot. – „A szüzek Heliconja helyett Thais bordélya lesz a priapikus hangvétel helikoni tere…” – „A cunnus a legfőbb istennői attribútum, végleges összezáródása szörnyűbb lehet, mint a menny kapujának bezárása az üdvözülni vágyó orra előtt…”

Latens, No. II. – XVI. rész – Nagy Zopán regényéből

A képek a szerző fotográfiái

A férfi (mint oly gyakran) e percekben is szimultán élet-képek, érzet-halmazok sokaságával működik. Örömök, gyötrődések váltakozása, rétegződése, összemosódása zajlik. A folyamatosan lüktető, meg-megnyíló érzékelés-gócokból egymásba is átfolynak az inger- és információ-áramlások. Hallgassunk-szagoljunk-tapintsunk-ízleljünk-tekintsünk be egy-egy nyitva hagyott elme-széfjébe.

Pustina lente – Nagy Zopán prózája

A leíró egyik alteregója, akit a közelmúltban bizonyos népszokások és események fotózásával, videózásával bíztak meg, Pusztinán, Csíksomlyón és környékén eltöltött napjairól elmélkedik, avagy: egyféle félálom-montázs formájában, epizód-töredékekkel fűszerezve közvetíti emlék-részleteit.

Nagy Zopán: Pustina lente I. – Egy moldvai és gyimesi utazás nyomán

„A leíró egyik alteregója, akit a közelmúltban bizonyos népszokások és események fotózásával, videózásával bíztak meg, Pusztinán, Csíksomlyón és környékén eltöltött napjairól elmélkedik…” – Nagy Zopán prózája

Sirály – Nagy Zopán regényrészlete

„A mai ember valódi gyermeke: a gondja. Szinte észrevétlenül fogant meg benne,
és folytonosan hordozza, de kihordani, feloldható gondolattá tenni képtelen… – Suttogja egy tévébemondó (illetve egy tévéből kimondó) nő: reklám helyett…” – Nagy Zopán Látens című prózafolyamának újabb részét olvashatják.

„Élő betűk rágják egymást” – Nagy Zopán prózája

„Sötét vászonnal fedett, ében vattával bélelt csontfaragvány trónon, parfümös legyezők és plüss nemi szervek között, nyitott kalitkában: aranyszínű küklopsz-mopsz liheg…” – Nagy Zopán Látens című regényfolyamának újabb részét olvashatják.

Nagy Zopán: „Goreny from Hungary”

„Mozgóképekké transzformált, tuningolt, stroboszkópokkal zaklatott, digitalizált archív-montázsok, szénaboglyákban és istállókban zajló pajzán jelenetek, pikáns képkockák váltják egymást, ott, ahol zúzós tekerőlant-effektekre kevert fúziós népdalok, lakodalmas operett-nóták, pszichedelikus citera-futamok és slammer-balladák egyvelegét is élvezhetik” – Nagy Zopán Látens című regényfolyamának következő részét olvashatják

„A lepény hal meg utó-rája” – Nagy Zopán regényfolyamának újabb része

„Az iskolából másik személyként érkeztem haza. Beköltöztem gyerekkori szobámba, és anyáék (az élettársával) csak napok múltán érkeztek meg. Egy nagy könyvvel takartam az arcomat.” – Nagy Zopán Látensének folytatása

Nagy Zopán – Látens, No. II. – XI. rész

„A sétálóutca teljesen üres, az eb immár fölfúvódott, és a talajtól nyolc-tíz centire lebeg. Kisvártatva már másfél méter magasságban van, mint egy spárgával az oszlophoz kötött, fekete lufi, vékony görcs-lábakkal…” – Nagy Zopán regényfolyamának újabb része.

Nagy Zopán: Látens, No. II. – Kilencedik rész

„Amint a folyékony bátorsággal járó kiadásokat számolgatta, a melldüllesztő piccolóját, mint a csapat legapróbb és legfurább tagját sem állítva pellengérre, gondolatai a merész korsók irányába kalandoztak.”

Nagy Zopán: Látens, No. II. – Nyolcadik rész.

„A szakadék menti köveket már kora délelőtt ellepték az idősebb nudisták. Az utazó (talpig-nyakig feketében) közöttük lépdel, majd modell-kutyájával együtt letelepszik – és elkezdi könyvművészeti akcióját. A tengerben többrétegű ruházattal megmerülve, frissen megjelent metanyelvi kötetével guggolva mélyre, az egyre átázottabb könyvlapokkal lapátolva hullámok csapásait: »rituális tornagyakorlatokat« végez.”

Finnegan és Bada Dada találkozása Nagy Zopánnal

Karnyújtásnyira van Öntől a dadaizmus. Tehát most szépen felébreszti magában Finnegant, elmegy a könyvesboltba, és megveszi Nagy Zopán ötödik kötetét, amely a hatodik is. Boldogh Dezső nagyon szépen elmagyarázza, hogy mire számíthat.

Oldalak