Kéktúra

Kéktúra - VÉGE

Nemcsak Magyarország keleti csücskétől mentem el a nyugatiig (és találtam ehhez igazi társakat), hanem fejben is eltaláltam oda, ahova szerettem volna. Azokhoz, akiket szeretek. Ennyi.Nem tudom, mivel kéne lezárnom ezt a túranaplót, mert még itt sincs igazán vége. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ugyanolyan jó utat és szerencsét kívánok Neked is, Útitárs, amilyenben nekem volt részem – és egyszerűen abbahagyom.

Kéktúra - Jásd, Zirc

 Pont kellemes a ház ritmusa: a fiúk is csak tízig duhajkodnak, ahogy mi szoktunk, mert ugyanúgy korán kelnek reggel. Mire tovább indultunk, már jóformán csak Pipi bácsi volt a háznál, megbeszélték Rékával, hogy "majd valamikor ugyanitt", aztán szépen útra keltünk mi is.
 
 

Kéktúra - Kisgyón, Csőpuszta

Egy családi ház udvarán keresztül lehet bemenni, azt hiszem száz vagy kétszáz forintért, de cserébe nézhetsz régi kovácsműhelyt az udvaron, a gazda pedig kezedbe nyomja a kulcsot, hogy hátul a kert fölött bemehetsz a régi szélmalomba, ha szeretnél. Hatalmas kulcs egy picike ajtóhoz, aztán csak ámulsz és bámulsz, hogy az ember mit ki nem talál még akkor is, ha nincsenek világmegváltó szerszámai. Ezeknek a malmoknak például olyan teteje volt, hogy mindenestül el lehetett forgatni egy sínen, a széliránynak megfelelően. Ráadásul az egyik talán még ma is működőképes lenne, csak ki volt szépen peckelve a kereke.

Kéktúra - Bodajk, Bakonykút

Micsoda vidék! Minden fél kilométerén új mutatvány! Gaja-szurdok, először a sziklákkal, utána kilométereken keresztül a patak, aztán hosszú séta a víztározó partján, hol mellette, hol az üdülőtelep pici kuckói között... Úgy lekötötte a figyelmemet, hogy a Becsali büféig (pecsételőhely) fel sem tűnt, hogy ma még nem ettem. Itt akartuk elfogyasztani az első ebédet, de arra van egy jobb hely. Kedves volt ugyan a néni (szerintem mi nyitottuk rá először az ajtót aznap), de végül is tovább mentünk, amíg meg nem találtuk a gátat. Ez már mindjárt más, ilyen helyen még nem ettünk ezelőtt.

Kéktúra - hó-Kék

Nem estünk kétségbe, elmentünk a piros jelzésen egy tóig, aztán letértünk itt a széles útról, és egy kis ösvényen ismét be az erdőbe. Mint egy mese! Fehér táj, fekete patak, kellemes idő, és ezt az ösvényt is kitaposták előttünk, úgyhogy a fél méteres hó sem jelentett akadályt. Igaz, töredékét sem lehet ilyenkor megtenni a nyári távoknak, de ezeken a kis kirándulásokon olyan élményekben lesz részed, mint nyáron akár egy egész nap alatt. Annyit fényképeztünk, hogy ezen a hétvégén tettem totál tönkre a fényképezőm akkumulátorát.

Kéktúra - Mátraszentistván

 
Az egész Mátra sűrű ködbe burkolózott, mi pedig fölötte néztünk el a késő délutáni napsütésben a szürkéskék végtelenbe, melyből helyenként fekete kúpok álltak ki. (Jobb, ha erről mindjárt képet mutatok fecsegés helyett.) A legtöbb időt azzal töltöttük az ösvényen, hogy fényképeztünk.
 

Kéktúra - Ágasvár

Leügettünk a Fiúsom-patak mentén addig a pontig, ahol ez a Csörgő-patakba torkollik. Innen a Csörgő- szurdokig tart a térkép által még nem jelzett titkos birodalmunk. Erről csak képet mutatok, mert úgysem telik már öt évbe, és felfedezik, aztán véget ér a gyerekkori titkos jó világunk. Erre a kis időre még próbálom eltitkolni, bár már láttam egy utat, ami részben arra vitt. Szépen és szokás szerint letértünk a jelzett ösvényről, és elmentünk a felnőtt játszótérhez, de víz alatt volt.

Kéktúra - Csókakő, Bodajk

Ebéd előtt ritkán szoktuk szinte az egész napi távot lesétálni, úgyhogy ennek örömére hatalmas lakomát csaptunk a maradék hideg élelemből és a tegnapi krumpliból, mert mindjárt megyünk haza (megszerveztem a részleges kimentésünket is), úgyhogy el kellett fogyasztani mindent, ami a nyakunkon maradt. Lent a faluban iszonnyal teljes elismerést váltottunk ki a pecsételős kocsma kocsmárosnéjából, mert ő ugyan biciklivel jár dogozni a szomszéd faluból, de ezer kilométer! – az mégiscsak sok.

Kéktúra - Kőhányáspuszta, Gánt

Luca teljesen rosszul volt, Réka csendben tett-vett, Viktor meg fel-alá járkált a tábortűz és a szoba között, ahol Luca feküdt. Nekem pedig hiányzott Máté (erre nagyon emlékszem), mert az ő közelében valahogy mindig sokkal jobb a hangulat. Búsan ültem a tűz mellett, a többiek meg fel-feltűntek néha, és Réka hozott padlizsánt, amiről kiderült, hogy valami egészen zseniálisan el lehet készíteni parázson, a megfelelő fűszerekkel.

Kéktúra - Szárliget, Várgesztes

Féltem is, hogyan bírják majd a "picik", úgyhogy Lucának el is küldtem szépen kirészletezve a teljesítendő szakaszunkat, sőt még a térképet is befotóztam neki. Ám igazából Viktor miatt aggódtam, mert őt a tipikus fehér bőrű, allergiás városi fiúnak képzeltem. Benne csalódtam a legnagyobbat és a legkellemesebbet: úgy jött egész nap, mint a parancsolat, és egy rossz szót nem szólt egyszer sem. Fiúkkal öröm kirándulni, ha egyszer sikerült rávenni őket.

Kéktúra - Pilisszentkereszt, Rozália téglagyár

Ezt az utat akárki meg tudja csinálni, és mindenkinek érdemes volna, mert száz konditerem ugyanennyi pszichológussal nem tesz úgy helyre, mint két nap ezen az úton. Ha meg mered próbálni, hogy fogsz két váltás trikót meg alsóneműt, és bármelyik pontról elindulsz akár csak egy-két napra. Megismerheted ezt az országot, de nem olyannak, ahogy a TV-ben mutatják, vagy olvasol róla, mostanában inkább negatív előjellel. Olyannak látod, amilyen valójában. Én azt mondom: érdemes látni.

Kéktúra - Pilisszentlászló, Dobogókő

Megkerestük a szállást, és mondhatom, az egyik legizgalmasabb hely volt, ahol valaha aludtam ezen az úton! A világon semmi nem stimmelt vele, mégis működött; olyan volt az egész, mint egy szürreális szappanopera. Egyedül mi voltunk benne vendégek, viszont lakott itt egy nagyon fura család nagy kutyával, ők voltak a gondnokok. Igen kedvesek, ezért nem részletezem a hiányosságokat, de látnod kéne őket is és a házat!

Kéktúra - Visegrád (komp), Pap-rét

A hegygerincen megint abba a vihar szaggatta, fura erdőbe érsz, ahol fák élnek, de csak nagyobbacska bokorrá nőnek meg, és leginkább oldalirányban terjednek mindenféle csavaros utakon. Köztük bújik az ösvény mentén a Moli-pihenőhely, gyönyörű kilátással, és olyan hangulattal, mintha csak egy délutáni teázáshoz készítették volna oda a Dunakanyar fölé. 
 

Kéktúra - Törökmező, Visegrád

A legjobb idő az, amire itthon a fű se nő: az a ronda, szürke, esőre álló, kicsit hűvös, "semmilyen" nap, amire az ember legszívesebben ki se kelne az ágyból. Az ilyen napokon nagy élvezettel mentünk volna el akár a világ végére. Ha hideg van, vagy nagyon meleg, esik, vagy ragyogó kék az ég, nos, olyankor hatásos fotókat lehet csinálni, de kirándulóidőnek kifejezetten pocsék. Őszintén szólva, a mai napig nem is tudom eldönteni, hogy nap közben melyik a rosszabb: ha szakad az eső, vagy ha egy felhő sincs az égen. Mind a kettőtől nagyon vizes leszel.

Kéktúra - Nagy-Hideg-hegy, Kisinóc

Tudom, hogy olcsó közhely, de odakinn ez is gyönyörűen a helyére kerül: nincs semmi pazarlás, és úgyis csak annyit bírunk el mindenből, amennyi pont kell, és borzasztóan örülünk mindennek, ami van. Főzelék? LUXUS! A szívem szakadt meg, ahogy hordták el a félig összenyammogott vacsorát: hetven gyerekből tíz, ha megette, amit elébe tettek, és jó eséllyel soha nem is fogja a legtöbbjük megtudni, milyen szerencsés. Nem a borsófőzelék a lényeg, hanem ez: hogy őrülten szerencsés, és nem tud róla. Valójában borzasztó jó nekünk, akárki akármit mond.

Oldalak