A hónap költője

A hónap költője – Beszédes István: Kozmogónia

S a könyvoroszlánt neked majd kell úgy, valakinek
úgy kell majd megírnia, megrajzolnia szamárcsonttal
a homokba, vagy ollóban, kétágú kalligráf tollban végződő
kézzel, mondatokkal, hogy épp a végét járja

A hónap költője – Beszédes István: Forézia

mert elengedni nem tudja, vele távozik,
vagy ha szállni tud,
vele repül [forézia] el az innen számított másvilágba,
új vadak, új betűk stb. nyüzsgő kontextusába

A hónap költője – Beszédes István: Brehmfilm

Ács József - Misztikus mozgás - részlet

Ebben az álomban (meglehet) felébredek:
süllyedő, emelkedő hegyekre, betűkövekre
(kőbetűkre) lépve mindig egy-egy szigeten
találom magam; s ott, valamiféle szárazulat közepén

A hónap költője – Beszédes István: Gradáció

Ami hír a világról, azt a bőröm küldi,
azt is, hogy szalad át valami az arcomon
(neve még nincsen),
s számára ez a skin szubkontinens

A szív – hús – beszélgetés Kukorelly Endrével

A férfi lélek – megfelelő lelkeket keres. Nem poligám, semmiféle „-gám”, csak úgy van. Engedi, hogy legyenek meg a dolgok. Erős, az európai kultúra által rá rótt lelkifurdalással persze.

A hónap költője – 666 – Kukorelly Endre versei

A kert összedűlt, de
a kapu nem. Marad
még épp elég idő.

A hónap költője – Én senkivel sem üldögélek – Kukorelly Endre versei

Egy magas, mészfehér toronyban lakom.
Lent, az udvar sarkában néhány
nagyobb fehér kő. Lefelé nézek.

A hónap költője – Ha álmod mély – Kukorelly Endre versei

sprőd a szobornő jó de mégsem az
jó azonban nem finom
most ledöntöd

A hónap költője – Kukorelly Endre – A kezdet

Márpedig aki gyors az élőbb
szabadulj meg
ettől szabadulj ki

A hónap költője – Szilánkos egész – Hegedűs Gyöngyi versei

hát lehet a bombatölcsér mellkas-mélye epifánia?
a téren, mit emlék el nem varázsol,
a szilánkos egész felragyog.

A hónap költője – Hegedűs Gyöngyi: medencezárásig

anyag nélküli matériából épít fel egy világot,
mint a gyermek sámuelt álmából felébresztő hang.

A hónap költője – Hegedűs Gyöngyi: Isten arcképe

Lásd, magamra nem maradt
névadó szó!
Csak a test vízjele:
a por.

A hónap költője – Hegedűs Gyöngyi: Szinkron

ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.

Oldalak