Böszörményi Zoltán

Egy menekültregény – német recenzió Böszörményi Zoltán kötetéről

Elke Mehnert, a Pilseni Nyugat-Cseh Egyetem professzora írt recenziót Böszörményi Zoltán József Attila-díjas író Regál című kötetének német fordításáról. A 2016-ban In dem Furchen des Lichts (A fény barázdáiban) címmel megjelent regényt Hans-Henning Paetzke fordította németre. "Summa summarum: nagyon ajánlható, elgondolkodtató, rendkívül időszerű könyv" – írja többek között a kötetről Elke Mehnert. A teljes recenzió és annak német nyelvű eredetije alább olvasható.

Mindszenty hercegprímás, Thomas Mann és Márai Sándor – Böszörményi Zoltán tárcája

Az elmúlt hetekben Márai Sándor és Thomas Mann 1949-es naplóbejegyzéseit olvastam. Ebben az időben mindketten emigrációban éltek. Thomas Mann az egyesült államokbeli Kaliforniában, Pacific Palisadesben lakott, míg Márai Olaszországban, Nápolyban élt. Bár a világ két különböző pontján tartózkodtak – óceán választotta el őket egymástól –, a Mindszenty-pert mindkét író fontos eseménynek tartotta.

Soha véget nem érő szeretkezés – Böszörményi Zoltán verse

legyen végtelen gyönyör
soha véget nem érő szeretkezés
legyen Érosz
a látványosság kirakata
kegyetlen vágy a töprengés küszöbén

Nicola Tesla fehér galambja – Böszörményi Zoltán verse

Ő már tudta, hogy doktor Wembly ma eljön hozzám
reggel tíz körül a New Yorker Szállodába.

Böszörményi Zoltán: Elmaradt találkozásaim Márai Sándorral

Megvallom, az elmúlt évtizedben rögeszmémmé vált a sorozatos torontói találkozások elmulasztása. Ugyanakkor, egyre több Márai-művet ismertem meg. Minél többet olvastam tőle, annál inkább megfogalmazódott bennem a meggyőződés: jobb is, hogy nem foghattam kezet vele, mit is mondhattam volna neki érdekeset, gondolatébresztőt, mivel nyűgözhettem volna le a figyelmét, ha akkor csak néhány versét ismertem.

Új évi köszöntő – Böszörményi Zoltán verse

parazsat szítva tüzeket gyújtva
lappangó álom ereje szálljon
derítsen eget a kétség felett

Amit el kell mondani – Böszörményi Zoltán verse

Teremtsen ott csöndet, aki akar,
s van kedve visszanézni a talmiságra.
Ide bármi, csak a múlt ne költözzön vissza!

Böszörményi Zoltán: Pearl Harbor, még egyszer

Tízezer éve ilyen vagy olyan eszközökkel háborúzunk, ez az idő mégsem volt elegendő, hogy valamicskét tanuljunk, levonjuk tragikus tapasztalatainkból a megfelelő következtetést. – Böszörményi Zoltán tárcája.

Intimissimi – Böszörményi Zoltán verse

Milyen szépen hazudunk a világnak,
milyen mély meggyőződéssel magunknak is!
A valóság tetten ér bennünket, s felfegyverez,
ezernyi voltot sűrít ereinkbe a mutáló, képzelt sérelem.

A korrupcióról: Böszörményi Zoltán verse

a korrupció legyen szentimentális megnyerő
pártütők között a legvulgárisabb pártütő
a vadak vadja
közönyt üldöző
a biztos pont mely kifordítja sarkából a világot
(mert ki szereti a bizonytalanságot)

Fénypórázon – Kocsis Zoltán emlékére – Böszörményi Zoltán verse

Mennyei zongorák,
mint gubbasztó ősmadár,
szárnyai alatt a lendület
hullámzik selymesen és hópuhán.

A vers belső létezés – Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című kötetéről

„Az egzisztencialista filozófiai irányzat költészetbe csempészése a Böszörményi-líra egyik újdonságértéke. Nem véletlenül ismétlődő motívum mindkét, illetve mindhárom kötetben a semmi, a végesség felé irányuló lét, a létezés, a létező, az Isten, a szubjektum, a szabadság, mint filozófiai fogalmak.” – Esszé Az irgalom ellipsziséről.

Novemberi elégia – Böszörményi Zoltán verse

A magány száraz gallyait égetik a kertben,
arcodra savas pernyéje hull.
Mint árva, ha éhes és kenyérért kebelre szorul,
még imádsz-e úgy?

A pokol kapuit már bezárták – Böszörményi Zoltán verse

Vesd le vándorruhád, Vergilius,
öltözz ünneplőbe! Eleget szolgáltad Dantét,
gyere, ülj közénk, kémleljük együtt az égboltot!
Későre jár. A pokol kapuit már bezárták.

Oldalak