„Akit nem szidnak, vagy nem dicsérnek, az nincs is”

Bár a hazai irodalmi közélet jó ideje tartós feszültségi állapottal jellemezhető, abban hiszek, hogy hosszú távon a magyar irodalom egy és oszthatatlan” – a kerek születésnapját ünneplő Turczi Istvánnal beszélgetett Simon Adri.

Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról – Böszörményi Zoltán versei

A testemből vétetett teher vagy,
űrben száguldó fémes kacagás,
rügy a halhatatlanság színpadán.

Félelmetes erőm, mégis kevés,
segítsed át az idő tutaján
lelkemet, tisztító felismerés.

Lakatszerelem – Csornyij Dávid versei

már nélküled
pirkad s én
bocsánatos
bűnnel írom át
a csend imáját

Szirtes Gábor: „Ragyogó porodba vetem szívemet…” – Weöres és Pécs, Pécs és Weöres

„A Város sosem feledte, mindig becsülte, szerette költőjét, akivel a helyi hatalom, az irodalmi nyilvánosság (a hivatalos irodalompolitika megítélésének megfelelően) a Pécsről távozását követő másfél évtizedben ugyan mostohán bánt…” – Szirtes Gábor előadása az MMA szeptemberi Weöres-konferenciáján hangzott el.

A csukott ablak mögül – Varga Melinda tárcája

Az ősz a záró sorok, a katarzis, a pont, az utolsó mondat ideje. Az ősz az, amikor becsukjuk a frissen megpucolt ablakot, és rácsodálkozunk a tarka tájra.

Kerékgyártó István: A rendszerváltó

Az ellopott rendszerváltás

„Kerékgyártó regénye súlyos írói látlelet. Látlelet egy ellopott rendszerváltásról, egy magát újra és újra meglopni hagyó, a politikától pedig lassan elidegenedő társadalomról, és annak e társadalom gyengeségeit a végletekig kihasználó politikai elitjéről.” – A rendszerváltóról Kántás Balázs írt.

férfi: Névtelen – Wágner Szilárd novellája

Nem engedhette át a prédát. A merev végtagok ropogásoktól hangosan hajtották végre a kábult férfi akaratát. Pár dülöngélő mozdulatot követően sikeresen rávetődött a meleg dögre. Fogait belemélyesztette a csupasz nyakba, a vért nagy kortyokban itta, majd a felsértett bőrt tovább tépte, hogy a belsőségekhez is hozzáférjen. A rágósabb hússal nem boldogult, a kibelezett madarat odadobta az egyre közelebb araszoló keselyűknek.

Kerékgyártó István: A rendszerváltó

Rovatok

Líra

Vakmerő szubsztancia – Turczi István versei

A lelkekben csigalépcsőn száll alá a vágy, s istent
káromló csend honol.

Helyszíni tudósítások

Költőtandem

Simon Adri, Zsille Gábor

Humorral teli, „hálószobatitkokat kifecsegő” és megindító pillanatokat is tartogató költészeti esten vehetett részt, aki meghallgatta Simon Adri és Zsille Gábor felolvasóestjét. A kitűnően megkomponált műsor versei szinte minden hangulatot életre keltettek az elégikustól az erotikuson át a kacagtatóig – és még swingeltünk is egyet.

Interjú

„Az emlékek gazdája én vagyok”

„Lehet érdekes, ha valaki arról ír, hogy ő olyan, amilyen, de nekem érdekesebb arról írni, hogy én tulajdonképpen nem olyan vagyok, mint amilyen szeretnék lenni, és olyan sem szeretnék lenni, amilyen vagyok, de azért mégiscsak olyan vagyok, tehát valamiféle konfliktus van a vágyaim és az életem között” – vallja költészetéről Nádasdy Ádám, akivel műfordításról, emlékezésről és a nyelvről is beszélgetett Hevesi Judit.

Tárca

„Ha negyven évig fal mellett éltünk” – Balassa Péter emlékének

A rendszert szolgai módon kiszolgáló féltehetségek, a rendszer ideológiát fércművekben tematizálók, támogatók azonban nem panaszkodhattak: bőséggel jutott pénz rá, hogy nyomdafestékhez jussanak. – Mohai V. Lajos írása Balassa Péter emlékére, aki idén lenne 70 éves.

Epika

Amikor a kötél szakad – Szabó Szabina novellája

Azt hittem, megnyílik a föld alattam! A kakasom véres cafatokban hever a meggyfa alatt, a két tyúk a fa tetején! Kirohanok. A két hisztérika egymáshoz bújva toporog az ágon. Azt a krisztelejszomát! – kiáltok fel. Ahogy közelebb lépek a házukhoz, mozgolódást hallok bentről. Közelebb megyek, benézek a csibehálós ablakon. Mit látnak szemeim!? Azt hittem, álmodom.

Kritika

Zászlók, jelszavak, robbantások: „Semmi hatalmat senkinek!”

„Ha ez a regény ásvány lenne, obszidián lenne, ha állat, csörgőkígyó, ha ital, ír kávé lenne, ha ruha, kocsma cserzette bőrkabát, ha jármű, vigyorgó hűtőrácsú fagylaltos kocsi. Azon túl, hogy minden érzékre hat, a sorokon néha átsejlik a háttérben fújtató punk is, aki a pörgés ellenére betartja saját szabályait.” – Berka Attila apokalipszisregényét Rimóczi László olvasta, és írt róla nekünk.

Fűalatt

Finta Edit: Elfolyó homok csöndje. Töredékek (11.) – Székelyhidasi emlék

A Székelykő keleti oldalán éles és hasítóan hideg volt a levegő. Ebben a csodálatos faluban, ahová érkeztünk, a búzát, a lisztet is muzeális, torockói színes, tulipános ládában tárolták, és a tyúkokat értékes, régi cseréptányérokból etették.

Láthatár

La Figlia Che Piange – T.S. Eliot verse Török Anna fordításában

T.S. Eliot első verseskötete, a "Prufrock and Other Observations" megjelenésének 100. évfordulója alkalmából.

Debüt

Térkövezik a jelent – Kolosits Zoltán versei a Debütben

Az akadály egy szó,
ronda fogalom-szülemény,
a lusta elme kreálja.

Vers és valóság

EGYÜTT.JÁRÁS - KERESZTES DÓRA - LÁNG ESZTER

Együtt.járás. A SzóKép rovat új sorozatában játékra invitálom a társművészeket. Tapasztalatokkal erősen alátámasztott meggyőződésem szerint ugyanis szoros és élő kapcsolatot tart egymással a kép, a hang, a szó - az anyag bármely megmunkált formája. Ekként az alkotóik is. Az együtt.járást (a szótalálmány Marno Jánostól származik) költők és festőművészek kezdik el. A játék - mely persze a huizingai értelemben játék - lényege a mélyen rejlő közös élmény újraformálása. A Verstörténés költőinek műveiből képzőművészek kaphatnak inspirációt, s viszont: az általuk összeállított friss művekből a lírikusok válogathatnak; ki-ki a hozzá legközelebb eső egyetlen alkotást. A két-két művet - műegészként - mindig közös felületen fogjuk publikálni. Akkor is, ha eggyé olvadtak, s akkor is, ha 'sztereo szó/képként' élik további életüket. (Mányoki Endre)