Sztancsik Éva Lambrozett: T.F.-nek

Így írunk mi

 

Tavaszi Fáradtság... vagy mi is a neved?

Lassító krémekkel kenegetsz te kezet -

szempilla-nehezék télben hizlalt hájad,

nyomasztó lényedre bamba nézés árad.

 

Bágyadtan billennek az érlustult nyakak;

mormota-homlokon vérgyűlést tartanak.

Miattad nem halljuk, ha madár csicsereg

és nem látjuk azt sem, ha virít Kikelet.

 

Rád-hangol naponta Budapest buszparkja;

kátyúk közt pilledőn kerülünk összhangba.

Amikor leszállunk... ólomrönk a testünk,

járdához tapadva nem enged ám mennünk.

 

Így tengődünk többen (bábok) mostanában;

talán szép lepkeként szállunk sorba' lágyan -

lelkünk felszabadul, tavasznedűt kortyol...

levedlett bőrünkből éhes múltunk kosztol.

 

(2017. március)

Kommentek elrejtése, megjelenítése