Sztancsik Éva L.: Zúzmaracsipkék

Így írunk mi

 

Fehér csizmáikban, egyenes derékkal

állnak a kerti fák; zúzmara-pizsamát

horgol rájuk ködből e marcona szélraj,

s néhány leheletig gyönyörködik saját-

 

ságos munkájában, büszkén, zseni-módra.

Nyomot kíván hagyni, biztat még remélni;

olyasmit sugallva, mintha nem halódna

minden itt e földön; pedig hiszem, érti...

 

szétfoszlik a csipke, elolvad a jég is,

évszakok őszülnek csillagok fényében -

s később, mikor megdől az utolsó tézis,

fehér hajú nyár jön, követve lépésem.

 

(2017. január)

Kommentek elrejtése, megjelenítése