Sztancsik Éva L.: Fen(n)ségek

Így írunk mi

 

Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, 

föld porát lenézve iszkoltok onnan - 

inkább felettünk, az égi otthonban 

elszenderedvén csillaggá váltok. 

 .....

Fényes slafrokban ballag a hajnal,

bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:

"haladás, haladás, ne állj ma báván,

járjad kerengőd pitymallat-zajjal."

.....

Selyemstólát vált nappalra a táj...

(antracit árnyalat mennysutba kerül)

válláról áttetsző harmatsál repül, s

peckesen lépked, mint egy főlakáj.

.....

 Ó, büszke álmok, sárga kavicsok!

Túl elérhetetlen messze alusztok.

Felpillantok rátok, súgva: szervusztok -

ha netán jöttök... világra nyitok.

 

(2018. április-május)

Kommentek elrejtése, megjelenítése