Sztancsik Éva L.: Ébredet

Így írunk mi

 

Talán a holdban, talán a napban,

talán a szélben (mind magasabban)

- valahol lenni, lenni kell végleg -

felhőkbe bújva rakhatunk fészket.

 

Talán a fákban, zöld levelekben,

talán a kertben, földbe vetetten -

kicsíráz magunk erősebb sorsot,

olyat, mi ettől jobban kiforrott.

 

.....

 

Talán majd vízen, talán majd hóban

(talán... ha elfogy utam alólam)

átröppen lelkem semmi határán,

s itt hagyom versem betűit árván.

 

(2018. március)

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése