Boldog hanukát!

HAG SAMEAN HANUKA!

Szilágyi Erzsébet : Napról napra

Így írunk mi

 

 

Megállt az ajtó előtt. 
Várt, hívják-e befelé.
Nem szólt, még nem beszél,
de tudja, merre s mi a cél.
Ha nem, hát nem, 
s behajtottam az ajtót,
ez hatott.
 
Bevonult, ahogy szokott,
cipőt cserélt, s bár jóllakott
volt, a konyhába indult,
hogy segítsen enni,
vajas kenyérhez kanalat kért,
nem volt elég.
 
Talán a hűtő rejt még valamit,
mackósajt, hm, az megteszi;
aztán mandarint pucolt,
egy gerezdet felém nyújtott,
meghatott.
 
Majd felfedezni indult,
súlyzót, kisszéket emelt,
táskámban ajakírt talált,
forgatta, mi lehet ez.
Bekent.
 
Járkált (volna) össze-vissza,
de megszólalt a bim-bam óra,
ütött négyet, még zenélt is,
babánk nézett, meg is rémült -
berezelt.
 
El innen, ez veszedelmes
hely, maradni nem érdemes.
Erőlködve csizmát húzott, 
elstartolt, és liftet hívott.
Pá, nagyi!

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése