Petz György: Elefántcsonttorony

Így írunk mi

 

Turris eburnea

 

Nem könnyű az éghez közelítni, 
amikor rántana bármi földi, 
hiszen én is alig lélek, 
főleg földi, 
mégis kapaszkodom egy-egy jelzőbe, 
jelzett szóba, anyateremtésbe, apába,
amikor már nincsen, a teremtésbe,
ami jobbára már nélkülem, 
de enyém
a magaslat, ahonnét jobban 
magaménak érzem, hogy 
legyen, ami van, 
együtt velem, szétválhathatatlan, 
akár az isteni közöny vagy kékség 
örök derűje.
Ezért a toronyba, ne halljam
a durvaságnak tobzódásait,
hadd szeressem azt, ami bennem
az emberből maradt.

Kommentek elrejtése, megjelenítése