Bátai Tibor | Szerep – csere – satöbbi

Így írunk mi

 

 
           Fogalmam sincs, hány, soraimba gondolt 
           satöbbi állít meg jól elhelyezett 
           aknaként, míg követsz a szöveg tőlem 
           is független csapásain, ha egyszer 
           nem írtam bele őket. Simán le is 
           vághatod a túl éles kanyarokat 
           és meredek kaptatókat, hogy saját 
           ösvényt keress kockázatmentesített 
           olvasatokhoz. Elháríthatsz minden 
           késztetést, sugallatot: ha nem hagyod, 
           hogy tovább munkáljanak pszichédben, nem 
           mutatnak majd túl önmagukon. Szavam 
           sem lehet, ha így teszel, ám tudnod kell, 
           ezzel egyúttal fel is cserélődnek 
           a szerepek. Mostantól én követlek 
           téged — a szövegeimmel. Nem csupán 
           újakkal (amelyekben megpróbálom 
           olyan agyafúrtan telepíteni 
           virtuális aknáimat, hogy alig 
           maradjon esély elkerülésükre), 
           de a látszatra hatástalanított 
           régiekkel is. Kell-e mondanom, hogy 
           az egészben ez a legizgalmasabb? 
           A leíratlan, alvó satöbbik még 
           mindig be vannak élesítve. Elég, 
           ha egyetlen pillanatra alábbhagy 
           veszélyérzeted, például váratlan 
           hangulatváltozás miatt – satöbbi 
           (tessék, most leírtam!) –, és biztos lehetsz 
           benne, hogy működésbe lépnek. Sejted, 
           milyen lelkesen szurkolok magunknak?

Kommentek elrejtése, megjelenítése