Bátai Tibor | Pillanatszakadás

Így írunk mi

  
 

itt és most csordulásig tölti a bizonyosság
egyensúlyi állapota tökéletes
 
megnyugodva figyeli magát
 
képeket rögzít
 
a fürdőszoba csempéit elválasztó fugák repedéseit
a szellőzőablakon beszűrődő fénypászmában táncoló porszemeket 
a tükör alatti polcon sorakozó tégelyek és üvegcsék rendjét
bogozgatja
idegen rend 
de próbálja megfejteni
gondolatban egyenként megjelöli a rögzített képeket 
precízen keresve az előhívható minőséget 
 
döbbenten ismeri fel közöttük az iskolatábla fogantyúját
másodikosként büntetésből állt szemben a táblával
akkor félórán keresztül tanulmányozta 
és ez a tudat alá mélyen eldugott kép most felbukkan 
és átszakítja a gátat
 
elárasztják a kényelmetlennél kényelmetlenebb szituációkhoz
társított képek
a hárítás önkéntelen reflexében veszélybe kerül
az egyensúlyi állapot
átgázol rajta a menekülő áradat
nincs ideje a tapasztaltakról leltárt készíteni
a részletek összefolynak
már nem tudja eldönteni hogy ebben az áramlásban
ki az áramló és ki az áramoltatott
reményt vesztetten keresi a kilépés technikáját
a rögzített képek merevlemezétől
fényévekre

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése