Bátai Tibor | L'èternel retour két tételben

Így írunk mi

 
  

                                                                             Köszönöm Czékmány Sándornak
                                                                             az alkotói segítséget, inspirációt.

 

                                      1.) Azóta üzen

                              Jeleket küld életem fája,
                              a magról eredt ezüstnyárfa. 
                              Alig látszott, ám rátaláltam 
                              bújócska közben a susnyásban.
                              Kérleltem az Istent, segítsen,
                              hogy baj nélkül áttelepítsem 
                              a kertbe, ahol nyaraimat töltöm.  
 
                              (Persze, gyakorlatilag 
                              rögtön elszáradt, mégis zöldbe
                              borult, rá egy esztendőre.) 
 
                              Azóta 
                              üzen tavasztól őszig lombja 
                              zöldje, sárgája, bronza, rőtje, 
                              miként az is, hogyan hull földre 
                              a levél (a zörgő avar 
                              számomra csupán vételi zavar),
                              és hív a kert a következő körre. 

 
                                     2.) Egymásba forgás 

                         Nincs vége semminek. Kezdődik elölről.
                         Kezdete sem volt, mert mindig benned lakott.
                         Egymáséi vagytok: két kiszolgáltatott.
                         Felrúg minden szabályt, ahogyan előtör 
 
                         – előjel nélkül – az alattomos roham,
                         ahogy megnyilvánul minden jelenléte,
                         hiánya. Vesztedre pályázik, s vesztébe
                         fut, hogy kifáradjatok csaknem boldogan.
  
                         (Az új menet előtt töredék béke van.)
 
 

Kommentek elrejtése, megjelenítése